Biztonság a lövészetben

BIZTONSÁG MINDENEK ELŐTT
 
Írta: VARGA ANDRÁS
a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. volt műszaki és mezőgazdasági előadója,
lőcsapatunk ex-tagja,
minősített lőoktató,
APSI- tag
 
       Elöljáróban tisztázni kell, hogy mit is jelent a sokszor hallott, olvasott APSI rövidítés. Angolul Association of Professional Shooting Instructors, magyarul: Hivatásos Lőoktatók Szövetsége. A szövetség szervezésének gondolatát először 1997 augusztusában vetette fel nyolc közismert Egyesült Királyságbeli lőoktató. A találkozó elsődlegesen azért jött létre, mert a brit kormány a jogszabályoknak megfelelően megkövetelte, hogy minden lőoktató rendelkezzen valamilyen szakmai képesítéssel. Ebben az időben, annak ellenére, hogy az ország összes jelentős oktatója képzett és tapasztalt szakember volt, mégsem rendelkeztek semmiféle hivatalos képesítéssel. Ezen a megbeszélésen úgy vélték, hogy egyetlen már meglévő szervezet sem tesz eleget az elvárható követelményeknek. Valami újra volt tehát szükség, ezért más oktatókkal folytatott további tárgyalások után 1997 decemberében megalakult az APSI. Napjainkban az összes nagyobb lőiskola és a legtöbb elismert hivatásos edző is csatlakozott a szövetséghez. A szervezet büszkélkedhet több Európa- világvagy olimpiai bajnok edzővel is, mint például Richards Faulds vagy John Bidwell. A szervezetnek az Egyesült Királyságon kívül is vannak tagjai Németországban, Dániában, Norvégiában, Svédországban, az USA-ban, valamint – amiért talán e cikk érdekes lehet a hazai olvasóknak – Magyarországon is.
A szervezet egyik legnagyobb feladata az volt, hogy kidolgozzon egy egységes biztonsági rendszert, amelyből minden oktatónak eredményes vizsgát kellett tennie ahhoz, hogy a szövetség felvegye tagjai közé. Ez az egységes rendszer a biztosíték arra, hogy a jeles társaság minden tagja képes megfelelő módszerrel és főleg biztonságos módon fegyvert kezelni és fegyverkezelést oktatni. Ezt a biztonsági tanmenetet azóta szinte etalonként tartja számon a szakma, és több más szervezet is használja. A társaság másik sajátossága az, hogy nem csak „steril”, azaz lőtéri körülmények között vállalják az oktatást, hanem – a világon egyedülálló módon – vadászatokon is, „éles” szituációkban. Az utóbbi években hazánkban minden vadászidényben történt néhány sajnálatos vadászbaleset, amelyek oka általában a szabályok megszegése. A gyakorló vadásznak ezért nem térképre, pszichológiai vizsgálatra és egyéb „álintézkedésekre” volna szüksége a saját és társai biztonsága érdekében, hanem olyan szabályokra, amelyeket a gyakorlás folyamán megtanul és alkalmazni tud még stresszhelyzetekben is.
A vad megjelenése a legtöbb, még a tapasztalt vadászok számára is helyzetnek számít, amit közismerten vadászláznak nevezünk. A lényeg az, hogy ilyenkor a vad elejtésének vágya a legerősebb inger, amely adott esetben elnyomhatja még a biztonságra törekvést is. A felelős szervek akarnak tenni a balesetek ellen, és ezért mindenféle hasznosnak tartott intézkedéseket vezettek be, azonban nem biztos, hogy ezekkel elérik a kitűzött célt. Gondoljunk csak bele, mennyivel biztonságosabb az a vadászat, ahol az eligazítás előtt ellenőrzik a részt vevők vadászjegyét, fegyvertartási engedélyét? Ugye, semmivel?... Reményeim szerint a közeljövőben – angol mintára – megalakuló magyarországi APSI szervezet is hatékony segítséget tud ajánlani a biztonságos fegyverkezelés és a használható lőtudás elsajátítására. Az alakuló szervezet további célja az is, hogy – mint az Egyesült Királyságban – a lőoktatókat egyfajta hivatalos minősítéssel lássa el, ahogyan például autóvezetést sem oktathat más, csak az, akinek erre megfelelő képesítése van. Gyakorló lőoktatóként nap mint nap szembesülök azzal, hogy hazánkban a sörétlövéshez – akárcsak a labdarúgáshoz – mindenki ért. Sok kezdő vadász, gyakorlatlan lövő készül fel jól-rosszul a vadászvizsga lövészeti feladataira tapasztaltabb, öregebb vadász segítségével. Ez még nem lenne baj, csak sajnos, sok régi vadász sincs teljesen tisztában az alapvető biztonsági szabályokkal.
A biztonságos fegyverkezelés oktatása általában annyiban ki is merül, hogy a fegyver legyen megtörve, ha nincs töltve. Ez így is van, de azt, hogy miért, és hogyan, már kevesen tudják. Nem beszélve arról, hogy a lövészet tanítása sem csak arról szól hogy „mennyit tégy elébe”. Ennél sokkal több. Attól pedig, hogy a vadász viszonylag eredményesen forgatja fegyverét, még nem biztos hogy jó oktató is lehet. Más dolog valamit tudni és más a meglévő tudást, ismeretet átadni. Magam is oktattam már olyan vadászvizsgára készülő vadászjelöltet, aki egy hozzáértő „szakember” szárnyai alatt maradandó halláskárosodást szenvedett. Úgy tűnik tehát, hogy még a saját egészségének a védelme sem alapvető fontosságú mindenki számára. Bízom abban, hogy a jövőben – akár jelen írásom hatására is – szükség esetén minél többen fordulnak hozzáértő szakemberhez.
 
Varga András

APSI Alapfokú Lőoktatói Képzés a gödöllői Szent István Egyetemen

a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vadászati referense,
APSI- alapfokú képzésen vizsgázott

Legyen szó vadászatról vagy akár lövészetről – sok más mellett –az azt űző emberek egyben biztos, hogy teljes mértékben egyet értenek. Ez pedig nem más, mint a „biztonság mindenek előtt” filozófiája!  Az elmélet fontosságának hallgatólagos vagy éppen szóban kihangsúlyozott elismerése azonban kevés, ha a vadászat vagy lőtéri lövészet mindennapi gyakorlata mást mutat. Márpedig a vadászterületeket és a lőtereket megjárt lövök körében számos mulatságos és sajnos, olykor súlyos balesetről hallani.

Ez is azt bizonyítja, hogy bizony ezt nem elég szóban megismerni, hanem a puskát ragadó személy minden mozdulatában, tettében is tükröznie kell ezt a filozófiát.

Ahogy a fent említett esetek is mutatják, a lövészet nemes mivoltja és a jó puskák évszázados tapasztalatok során kifinomult műszaki precizitása sem nélkülözheti az emberi gondosságot, az odafigyelést egy fegyver műszaki állapotára, annak esetleges olyan hibáira, amelyek baleseteket okozhatnak. Elég egy óvatlan mozdulat vagy egy boxlakatos sörétes puskánál egy kissé kopott lakatszerkezeti elempár (nyugasz és elsütő emelő) és a puska váratlanul akkor és olyan irányba sül el, ami tragédiához vezethet.  Ezt felismerve a filozófia mélyebb és sokkal gyakorlatiasabb, átgondoltabb alkalmazását kidolgozva 1997-ben, a sörétlövés hazájának számító Angliában egy olyan szövetség jött létre, mely a sörétlövés évszázados, kipróbált hagyományában is új és eddig nem eléggé vagy nem jól kihangsúlyozott filozófiát és módszertant tudott bevezetni. Ez a szervezet az APSI, azaz a Hivatásos Lőoktatók Szövetsége (Association of Professional Shooting Instructors), melynek tagjai világszerte hivatásszerűen hívják fel az biztonságos fegyverkezelés gyakorlatára a sportlövők és vadászok figyelmét tanteremben, lőtéren és egyedülálló módon „éles” vadászatok alatt is egyedi „live coaching” programjuk keretén belül. A biztonságos fegyverkezelés kimagasló fontossága köré felépített APSI módszertant - oktatóik képzésén keresztül - azóta számos szervezet átvette, köztük rendőri szervek és patinás lőiskolák valamint a legjobb nevű angol lőterek. A módszer bár mindenki által könnyen elsajátítható, és mondhatni magától értetődő, mégis eddig ezt soha nem fogalmazták és oktatták ilyen összefogottan és célravezetően. Az eddigi és jelenlegi magyar vadászvizsgai gyakorlat is inkább a találatok számához köti a vizsga letételének sikerességét (és ennek megfelelően a gyakorlás során is erre összpontosítanak a felkészítők), mint a fegyverkezelés biztonságának megítéléséhez. Az APSI által bevezetett és oktatott fegyverkezelés módszere abban is más, hogy már a fegyver kézhezvételétől, esetleges átadásán és természetesen sikeres használatán keresztül annak letételéig állandó és lankadatlan csőtorkolati éberségre és biztonságos hord módokra, valamint mások felé biztonságot és gyakorlottságot sugalló kezelésre trenírozza a vadászember érzékszerveit. Bár több hasznos mottót emelhetnék ki abból, ami Magyarország első, Gödöllőn tartott APSI alapfokú kurzusán Szollár András az APSI Közép- és Kelet európai régió igazgatójától - aki egyben a Magyar Korongvadász Szövetség alelnöke is- , mint a képzés vezetőjétől és előadójától elhangzott, a legtalálóbb talán a „az senkit sem zavar ha valaki nem talál, de senki nem tolerál egy veszélyesen lövöldözőt!” megállapítás volt.

Szollár András, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete és Szabó Zoltán az APSI magyarországi igazgatójának hathatós közreműködésével szervezett alapfokú képzés nyitott volt úgy egyetemi hallgatóknak, mint komoly, a magyar lő sportban már évtizedek alatt bizonyított szakembereknek is. Ennek megfelelően az kurzusok anyaga úgy épült fel,, hogy mindig gyakorlatorientáltan tudjon újat mutatni egy kezdő lövőnek és egy gyakorlott lőtér vezetőnek egyaránt.

Így nemcsak a biztonságos fegyverkezelés területén, hanem oktatói módszertani, pszichológiai, sőt műszaki területen is, természetesen mind annak fényében, hogy a leendő vagy már gyakorlott lövők biztonságosan egyre több és szebb találatokat érjenek el. A szemdominancia vizsgálata, a helyes beállás, a fegyver helyes vállhoz emelése, a célpont szemmel való végigkísérése és kezdő szinten a sörétlövés állandóan visszatérő legfőbb problémáját, a célozgatást „legyőző” lendítéssel véghezvitt három fő lő metódus oktatása, begyakorlása és azok helyes alkalmazása vadászat vagy lövészet során ugyanúgy sorra került, mint azok oktatásához szükséges mesterségbeli fogások. A tantermi és lőtéren megtartott képzéssorozat az egyedi jellemzőkkel büszkélkedhető galgamácsai lőtéren megtartott gyakorlati vizsgával zárult. A vizsgáztató Szollár András és Szabó Zoltán az APSI filozófiának megfelelően következetes, de kiemelkedően segítőkész hozzáállásról tettek bizonyságot, példát mutatva ebben is a vizsgázóknak. A sikeres vizsgát tett résztvevők egy kiváló hangulatú vacsorán majd egy igen jó hangulatú rögtönzött koronglövészeten vehettek részt, mely során gyakorolhatták is az elsajátított lövészeti és oktatói módszereket.

A képzést elvégzőként, és egyben a biztonságos vadásztatásra különös figyelemmel ügyelő Tolna megyei erdőgazdaság, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vadászati szakemberként elmondhatom, hogy az APSI gyakorlati módszerét minden tekintetben alkalmazandónak és követendőnek találtam, mely szemlélet elterjedésével a laikus média által sokszor indokolatlanul kitűntetett figyelemmel kísért vadászbalesetek száma is csökkenne, mely az egész magyar vadásztársadalom helyes és jó megítéléséhez is hozzásegítené a társadalom nem vadászó, többségét.

Kovács Tamás