Cikkek a golyólövésről

A GOLYÓS FEGYVER BELÖVÉSE - avagy "KINEK MI A PONTOS"?
 
 
 
Írta: VARGA ANDRÁS
 
a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. műszaki és mezőgazdasági előadója,
lőcsapatunk tagja,
minősített lőoktató,
APSI- tag

      A magyar vadászok közössége megosztott. Ne tessék megijedni, itt nem a manapság minden vadászati témájú periodikában megjelenő „összefogásé a jövő” és hasonló morálisan építő dolgokról lesz szó, nem lebecsülve azok fontosságát, hanem egy minden vadászt érintő kérdésről lesz szó a golyóspuska belövéséről. Nem hinném, hogy sok olyan vadász lenne kishazánkban, akinek ne lenne legalább egy golyós fegyvere. Azok az idők elmúltak, mikor a halandó jáger, pláne ha apróvadas területen vadászott csak a társaság kartonos puskájával vadászhatott nagyvadra. Napjainkban bár nem éppen európai módon, de könnyebben golyósfegyverhez lehet jutni akár milyen régóta vadászik is az ember. Sokakról tudok, akiknek az első puskájuk rögtön golyós, de az is lehet, hogy sörétest nem is vesznek. Többen nem nézik ezt jó szemmel mondván sörétessel tessék megtanulni bánni aztán jöhet a veszélyesebbnek beállított golyós. Egy részről igazat adok ennek a szemléletnek, mert mint mindenhol a vadászatban is fontosnak tartom a fokozatosságot. De a másik oldalról is vizsgálhatjuk, mivel a sörétes fegyver semmivel nem veszélytelenebb szerszám, mint a golyós. Az általam képviselt iskola nem tesz különbséget kevésbé veszélyes és veszélyes fegyver közt, csakis fegyver van, aminek a használata során mindig és mindenhol be kell tartani a biztonsági szabályokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy golyós fegyverünkkel ugyanúgy lőhetünk repülő vadra, mint egy sörétessel, a leeső lövedék veszélyességét tekintve nem egyforma a két fegyver.

Többéves lőtérvezetői, lőoktatói munkám során sok golyósfegyvert lőttem be, sokszor voltam jelen belövéskor valamint aktívan versenyzem a kombinált vadászlövészet nevű szakágban is. A címben megfogalmazott kérdésre sokféle választ kaptam már. Több olyan eset volt mikor a fegyver gazdája megelégedett 100m-en azzal, hogy a célzott ponttól 8-10 cm-re csapódott be a próbalövés. Ezt a pontosságot elégnek tartotta, esetleg azzal érvelt, hogy majd belekalkulálja célzáskor ezt a „kis” pontatlanságot. A másik véglet az amikor ha nincs a lukba-luk 300 m-ről akkor elégedetlen a lövő. Természetesen átlag vadászati felhasználást feltételezve és nem hosszútávlövészetről beszélve az egyik véglet felelőtlenség, a másik felesleges precízkedés.

Számomra az átlag vadászati felhasználás azt jelenti, hogy egy legalább róka nagyságú vadat akarunk elejteni legfeljebb 200 m-ről. Gondoljunk bele ez annyit tesz hogy 200 m-ről egy 10-15 cm-es körbe bele kell hogy találjunk. A siker nem múlhat a felszerelésen. Ki merem jelenteni, hogy a hazánkban kapható összes golyóspuska márka képes erre, ha megfelelően van belőve.

Tekintsük át, mik az elemei, milyen lépésekből áll egy fegyvernek a belövése, hogy a fenti  eredményt biztosan el tudjuk vele érni.

Kezdjük a csővel. A pontosságot legnagyobb mértékben a cső befolyásolja, de korántsem olyan szinten, mint azt a legtöbben hiszik. -Jó a csöve!- mondják egy jó szórású, pontos puskára, de ne higgyük, hogy csakis azon múlik. Belövéskor mindenképpen húzzuk szárazra a csövet, olajosan szórni fog a puskánk. A csőnek a töltényűr is része, az sem szabad, hogy olajos maradjon! Sokszor a rosszabb szórásképet a cső kopásának tudják be pedig csak egy alapos oldószeres tisztításra lenne szüksége, hogy az szinte újkori teljesítményét nyújtsa. Fontos, hogy pontosság szempontjából az egyik legkényesebb része a csőnek a csőtorkolat. A hajam égnek áll mikor a tulajdonos vagy eladó azzal demonstrálja azt, hogy a cső nem kopott, hogy egy lőszert dugdos a csőtorkolatba. Nem mutat semmit és még meg is sértheti a csőtorkolatot, ahol ugye utoljára érintkezik a lövedék a csővel. Elég egy kicsiny sérülés, hogy a puskánk pontosságát nagyban lerontsa.

Sokak hiszik a mai napig, hogy a hosszú cső pontosabb, pedig kísérletek bizonyították, hogy nem így van, egy rövid cső is lehet kiváló szórású. A cső hossza csupán a lövedék kezdősebességét befolyásolja, átlagosan 5 m/s-al centiméterenként. Igaz azonban, hogy egy hosszabb cső általában nehezebb is. Személy szerint én jobban kedvelem a nehezebb csövű golyósokat, könnyebb velük igazán pontosan lőni, de ez csak az én véleményem. Más írásokban olvashatunk kísérletekről, amik a fegyver tömegét vetették össze a pontosságával, ezekben a legkönnyebb fegyverekkel lőttek a legjobban. Ha a csőhossz nem is, a huzagolás, a huzagemelkedés már nagyban hat a pontosságra. Minden cső, huzagemelkedése folytán egy bizonyos tömegű lövedéket stabilizál legjobban. Vadászpuskák esetén általában a következő lövedéktömegek ezek:  

Kaliber mm-ben (collban):

Lövedék tömeg grammban:

5,6 (222,223)

3,2-3,6

6,2 (243)

5,8-6,5

6,9 (270)

8,4-9,7

7mm

10-11,5

7,62 (30)

10,7-11,7

8mm

12,1-13

8,6 (338)

14,3-16,2

9,3-9,5mm (375)

17,5-19

A cső lényeges része még a töltényűr, melynek nagyon precízen kialakítottnak kell lennie a maximális pontosság eléréséhez. Gondoljunk csak bele, ha nem mindig ugyanúgy fekszik fel minden egyes hüvely a töltényűrben, a lövedék nem azonos szögben indul a csőbe, már a lövedékek indulása különböző irányú lesz.

Puskánk kinézetét, de pontosságát is nagyban befolyásoló rész a tus. Amennyiben a fémrészek nem ülnek stabilan az ágyazásban nem lehet jó szórású a fegyverünk. Használt fegyver belövése előtt az első dolgom mindig az szokott lenni, hogy kissé „megfeszegetem” a tus és fémrészeket. Ha külön mozognak rendesen meg kell húzni a tőcsavarokat, már csak azért is, mert huzamosabban kotyogósan használva, előbb-utóbb elfog repedni a fánk, mert ütni tudja fegyverünk fém része. Egyedül a csőnél nem szabad az ágyazásnak szorosnak lennie, mivel a fa vetemedésekor vagy akár saját magunk könnyen elhúzhatjuk a csövet lövés közben azáltal, hogy az előagyat kissé megnyomjuk.

Könnyen ellenőrizhetjük, hogy kellő rés van-e a cső és előagy közt. Ha egy papírlapot könnyedén végig tudunk húzni a kettő közt, akkor megfelelő a távolság. A fegyver pontosságát ugyan nem, de azt hogy mennyire pontosan tudunk vele lőni viszont erősen befolyásolják a tus méretei. Jelen cikk témája most nem az agyazás ezért csak annyit róla, magassága és hossza a legfontosabb távcsöves golyós fegyver esetében.

A következő fontos dolog a céltávcső és a fegyverre rögzítésének módja. Nem tisztem ebben a cikkben górcső alá venni a különböző márkákat, ezért feltételezzük, hogy lövésálló és parallaxis mentes 100 m-ig amit a fegyverünkön tudhatunk. Fontos, hogy lövés előtt szemünkhöz állítsuk a dioptriát és tisztában legyünk azzal, hogy merre is kell tekernünk az állítótárcsákat, ha nem jó helyre mennek a lövések. Variábel céltávcsőnél én általában a legnagyobb nagyítást szoktam alkalmazni belövéskor. Új fegyver vagy távcső esetén általában meg szoktam kérdezni, hogy ki szerelte fel a távcsövet. Spórolós vadászoktól gyakran a -saját magam- vagy a –Józsival otthon- a válasz. Ilyen esetekben gyakran jóval nehezebb volt a belövés mintha értő fegyvermester készítette volna el. Tudniillik akár mennyire is egyszerűnek látszik nem csak néhány csavar becsavarása és meghúzása az egész. Precíz felszerelést követően a cső és az irányzóvonal már párhuzamost alkot, a távcső állítótárcsáján csak finom állítást kell eszközölni. Miért pont a fegyvermester munkadíján akarnánk 10-20 ezer forintot spórolni egy többszázezres puska-céltávcső esetén. Ugyanez vonatkozik a szerelékválasztásra is. Hiába veszünk kiváló minőségű fegyvert és optikát, ha a szerelékünk silány, nem fogjuk tudni kihasználni a felszerelésben rejlő lehetőségeket és csak bosszúságunk lesz vele. Nem beszélve arról, hogy a gyakori felesleges belövések rengeteg lőszert emésztenek fel, így lehet hogy az olcsóbb drágább lesz.

Ha már a lőszerre esett a szó folytassuk is azzal. Érdemes lehetőség szerint egyszerre nagyobb, egy vagy több idényre elegendő töltényt megvenni egyszerre, aminek minden paramétere azonos. Puskánk koránt sem biztos, hogy azonos lövedéktömegű, de különböző márkájú vagy márkán belül különböző lövedéktípussal szerelt patront egy helyre hord, nem is beszélve a különböző tömegűekről. Tehát ha egyszer belőttük puskánkat, akkor használjunk azonos gyártmányú, lövedék típusú, tömegű és sorozatszámú lőszert hozzá. A sorozatszám azonosság is fontos, mivel nem tudhatjuk mit változtattak meg a gyárban két sorozat között. Biztos sokan tapasztalták már, hogy bizonyos tölténnyel kiváló, másikkal csapnivaló szórást lő a puskája. Ennek oka többféle lehet, például a már fent említett huzagemelkedés avagy az átmeneti kúp hossza. Attól függően, hogy a lövedék a hüvelyből mekkora távolságot kell, hogy megtegyen addig, míg a huzagokba ér kvázi szabadon repülve, a szórás nagyban változik. Természetesen minél kisebb ez a megvezetés nélküli rész annál nagyobb lesz a pontosság.

Ha be akarjuk fegyverünket lőni, mindenképpen szükségünk lesz valamilyen feltámasztásra. Én személy szerint a különféle anyagokkal (homok, műanyag granulátum, rizs) töltött kisebb-nagyobb zsákokat részesítem előnyben. Sokaknál látni állványokat, amikbe stabilan befogva a fegyvert történik a belövés. Ezektől mindig ódzkodtam, mert nem mindegyiknél van a lövő vállánál a tusatalp, hanem az állványban rögzítve, ezért nem abból a pozícióból lő mint majd a vadászaton, a másik fenntartásom az, hogy még nem láttam olyat ami igazán stabil és precízen állítható lett volna. Márpedig ha csak nagyjából sikerül a célra állítanunk, ahhoz hogy pontosan a célra mutasson a szálkereszt meg kell, hogy feszítsük a puskát valamilyen irányba, ami mindenképpen káros. Véleményem szerint csakis úgy lehet jó szórást lőni, ha mindenfajta feszülést kiiktatunk a rendszerből kezdve a feltámásztástól az elsütésig. Jómagam stabil padon ülve, mindkét könyököt az előtte lévő asztalon megtámasztva, a puskát előagynál egy nagyobb, pisztolyfogás mögött egy kb. fele-harmad akkora belövőzsákkal megtámasztva szoktam a puskabelövést végezni. Fontos, hogy mind a pad, mind az asztal magassága passzoljon, ne kelljen se nyújtózkodni se görnyedni lövés közben (tudják, feszülés). FOTO vagy rajz A lőlapot úgy szoktam megválasztani, FOTO vagy rajz hogy a lehető legkisebb célom legyen, amit még nem takar el a szálkereszt teljesen, ez leginkább egy 1,5 cm-es kör alakú fekete matrica. A hagyományos koncentrikus lőlapokon a feketében sokkal nehezebb a lövéseket meglátni távcsövön keresztül mint egy fehér lapon. Lehetőség szerint ha a lőtér adottságai engedik 100 m-ről lőjük be a fegyvert. Természetesen a ballisztikai táblázatokból tudjuk hogy 50 m-en hol kell lennie a lövéseknek, hogy aztán az optimális belövési távolságon legyen a fegyverünk nullán, de ezen a rövidebb távon még nem feltétlenül jönnek ki azok a pontatlanságok, amik 100 m-en. De természetesen ha csak rövidebb lőtér adott, akár 25 m-ről is belőhetjük fegyverünk, tudva azt, hogy a lövedék körülbelül ezen a távon keresztezi először az irányzóvonalat, tehát itt pontra kell belőni puskánkat, 50 m-en általában 1-2 cm magaslövés vezet az optimális belövési távolsághoz, míg 100 m-en 4cm-magaslövés. Standard középkalibert feltételezve ez a távolság valahol 160 és 190 m között lesz lövedéktömegtől függően, tehát itt lesz puskánk megint pontlövő. Ezzel a belövéssel kb. 200-230 m-ig nem kell azon gondolkodnunk, hogy hova is célozzunk, mert bőven benne marad a lövedék esése miatti pontatlanság egy nagyvad vitális területében. Természetesen, ha ennél nagyobb pontosságra vágyunk, akkor tudnunk kell, hogy mekkora a pontos távolság és a lövedék esése ezen a távon. Ennek tudatában már tudjuk, hogy mennyit kell állítania távcsövünkön vagy mennyivel célozzunk fölé, de ez már inkább a hosszútávlövészet témaköre nem az átlag vadászaté.

Mint fontos tényezőt meg kell említenünk az időjárást, mint belövést befolyásoló tényezőt. Az erős oldalszél nagyban befolyásolja, főleg a kisebb kaliberek röppályáját. A szórás ekkor vízszintesen eltolódhat, míg ha lövészet közben változó erejű széllökések vannak a szórás vízszintesen kitágul. Fontos, hogy levegő hőmérséklete nagyban befolyásolja a löszer gáznyomását, hideg időben lecsökken ezért a lövések kissé alacsonyabbra mennek, mint melegben. De nem csak a levegő hanem a cső hőmérséklete is befolyásolja a fegyver pontosságát. Egycsövű fegyver esetében véleményem szerint nincs számottevő különbség a hideg és meleg cső találati pontja között vadászias lőtávolságon. Nem így a többcsövű duplagolyós vagy vegyescsövű fegyverek esetében. Ezeknél a ki nem lőtt, hideg cső elhúzhatja a már kilőtt csövet, ami nagy a találati pont akár több tíz cm-es eltolódását is okozhatja. Napjainkban viszont egyre több ilyen fegyver készül úgynevezett termostabil csövekkel, ami annyit tesz, hogy a csövek nincsenek végig összeforrasztva, tulajdonképpen lengő csöveik vannak, amik a legtöbb esetben állíthatóak is egymáshoz képest. Természetesen vannak kiváló minőségű, kisipari módon előállított fegyverek (H&H, Westley Richards, Purdey, Rigby), melyek fixre forrasztott csővel sem kezdenek szórni vadászati szempontból jelentősen, több dupla után sem. Viszont a hagyományos módon fixre forrasztott csövű puskák esetében csak annyit tudunk tenni, hogy belövéskor megvárjuk, míg 2-3 perc alatt a cső visszahűl és utána adjuk le a következő lövést.

Vadászati szituációban viszont hasznos tudni, hogy az egyes lövések után merre és milyen mértékben változik a találati pont.

Természetesen még sok apró részlete van a golyósfegyver belövésének, de ezek egy átlag vadászati felhasználásban nem feltétlenül hasznosulnának ezért most nem tárgyalom őket.

Bízom benne, hogy sikerült nagy vonalakban, mindenki számára érthetően összefoglalnom amit fontosnak tartok a fegyverbelövés kapcsán és ez sokak számára hasznos tanácsokkal fog szolgálni az elkövetkezendőkben.

Varga András


A DUPLAGOLYÓS VADÁSZFEGYVEREKRŐL - MÁSKÉPP

írta: SZOLLÁR ANDRÁS

A Holland&Holland és a spanyol AYA kizárólagos magyarországi képviselője

Professzionális lőinstruktor, APSI

A cikk forrása: Nimród Safari 2008/3.
 
 
Különösen a profi afrikanderek között, egy jó évszázada folyik a vita arról, melyik a jobb választás: egy tolózáras ismétlőpuska vagy egy duplagolyós.
Előrebocsátom, cikkemnek nem célja e kérdés eldöntése, mivel kizárólag a duplagolyósokról szól. Teszem ezt azért, mert ez év júniusában meghívást kaptam a Holland&Holland northwoodi lőterére, ahol az általuk készített duplagolyós remekműveket volt alkalmam tesztelni. Röviddel azután pedig, Gerd Hauptmann úr jóvoltából, a ferlachi cége által profi hivatásos vadászok részére készített 500 Nitro Express duplagolyóst is kipróbálhattuk a balatonfűzfői lőtéren. Ennyi előzetes után nézzük meg szakmai szempontból, elsősorban a lövéstechnika oldaláról, a címben szereplő fegyverrendszer előnyeit, esetleges – sok esetben szubjektívnek tűnő – hátrányait.
 
Egy fegyver kézbevételekor a használhatóság, az adott feladatra való alkalmasság az, amire a jó lövő elsősorban kíváncsi, azaz hogyan, milyen eredményesen lehet lőni vele? Képes-e valamit hozzátenni a lövő által birtokolt képességekhez, vagy inkább elvesz azokból?
A duplagolyós fegyverek megalkotásakor – amelyek ébredésük hajnalától, az 1800-as évektől számítva a mai napig korszerűnek tekinthetők – a legfontosabb szempont az volt, hogy a legjobban lendülő sörétes fegyverek tulajdonságaihoz hasonló golyós fegyvert készítsenek. Ez az igény a magas lőtechnikai képességekkel, nagy gyakorlattal rendelkezo lövők részéről fogalmazódott meg, a fegyvermestereknek címezve. Az afrikai és indiai körülmények pedig a legjobb terepet nyújtották a minőségi és tartóssági tesztekhez.
Lőtechnikai szempontból a mozgó vadra/ célpontra – legyen az repülő vagy futó – leadott lövés minden esetben a lendület sportja. A derék forgatása során a lövo felsőtestének tömege által generált lendülethez a fegyver tömegét hozzáadva, jó néhány tízkilónyi tömeget hozunk lendületbe, amely tömeg azután már jól tartja a lendítés irányát, egyúttal annak el nem apadó energiája kellő stabilitást nyújt a fegyver vezetéséhez. A mozgó célpontra leadott golyós lövéseink ily módon lőtechnikai szempontból tehát teljes mértékben a sörétlövéshez hasonlatosak, oly módon, hogy a lendítés közben egy adott területet akarunk eltalálni, és nemegy pontot célozgatva, tartóizmaink apró mozgását korrigálva igyekszünk lövéseinket leadni. Az egyik esetben a lendítés stabilitása, annak begyakorlottsága, és vele együtt az elsütés időzítése, míg a másik esetben a finom izomműködés tudatos, akaratlagos szabályozása a siker legfobb záloga. A jó lendületre alapozott és egy apró területet „elfogó”, nagy ritmusérzéket követelő technika másik esszenciális eleme az, hogy időben a lövés leadása nem „csúszik”, ellentétben a célzással, ahol olykor a fegyvert a célponttal hosszabb-rövidebb ideig együtt mozgatva, folytonos korrigálásra kényszerülhetünk. Ily módon, e lendületre alapozott technikával a térben jól kiválaszthatjuk a lövés leadásának helyét, ami a biztonság oldaláról
sem elhanyagolható kérdés. A duplagolyósok életre hívásakor tehát a lendületesség és a gyorsaság volt az elsőszámú követelmény. A másik fő szempont a biztonságos üzemelés volt, mégpedig abban a
tekintetben, hogy a két elsütőbillentyű egymástól teljesen független lakatokat működtet, amelyek egymástól függetlenül sütik el a két csőbe betöltött patront. Tehát, ha az egyik oldallal valami probléma történne, pl. csütörtököl a patron az egyik csőben, vagy eltörik egy ütőszeg, a másik oldal ettől még biztonságosan működik. A Holland&Holland által zseniálisan kigondolt lakatszerkezet a mai napig a világon a legtöbbet másolt konstrukció. Egyszerű, rendkívül biztonságos, amely a véletlen elcsapódást
és ezáltal elsülést meggátoló, „elkapó” szerkezettel van ellátva. Jól szabályozható az elsütés ereje és hossza, zord időjárási körülmények között sem keményedik fel. Ha netán szükséges, a terepen is gyorsan és könnyen cserélhető az ütőszeg, vagy a "V"-rugó. Ennek igazából a régmúltban volt jelentősége, amikor a gyalogos szafarik hónapokig rótták a vadont, és szervizelési lehetőség közel-távol nem volt. Persze általánosságban a puskákkal is jóval több lövést adtak le, mint manapság, így a tartóssági tesztek is hitelesebbek voltak. Egy duplagolyós lendületességét nem lehet elvitatni, vele lehet a leggyorsabban a célpontra jutni. A második lövés leadásának gyorsaságában is verhetetlen. Semmivel sem lehet ugyanis olyan gyorsan ismételni, mint egy duplagolyóssal. Ez a tétel a legnagyobb kaliberű golyósokra kiváltképpen igaz. Egy fegyverbol négy lövést pedig támadó, veszélyes nagyvadra nem szoktak leadni. Kettő elég kell, hogy legyen, ha szükség van rá. A „4-ből, 5-ből egy majd csak jó helyre szalad” mentalítás, amely az ismétlőfegyverek látens előnyét magyarázná, nem valami bizalomgerjesztő, a fegyver használójáról sem sok jót mond.
Általában az ismétlőpuskákhoz hasonló pontosság sem követelmény, hiszen 60-80 m-nél messzebb ezekkel a fegyverekkel ritkán lő az ember. Az elsősorban Afrikában használatos 500-as vagy annál nagyobb kaliberek esetében az erős, vállunkra irányuló visszarúgó erő és a csöveket felfelé kényszerítő erő megfékezése szintén a lőtechnikában való megfelelő jártasságot igényli.
375-ös kaliber felett céltávcsövet sem okos dolog használni. Nézetem szerint ennek két oka is van. Az egyik éppen a saját testi épségünk megóvása. Már egy 470-es Nitro Expresst sem lehet karral lefogni, egy 500-ast, vagy pláne egy 700-ast pedig egyszerűen lehetetlen. De nem is szükséges, derékkal
kell megfékezni a felfelé igyekvő csöveket. A vállat előrehúzva, a fejet mereven, viszonylag hátul tartva, ily módon a váll - ízület, a fej merev tartásával és a karokkal együttesen tömör egységet képezve foghatjuk meg lehatásosabban az efféle miniágyúkat. A távcső, legyen az akár 10 cm-re a lövő szemétől, ebben az esetben túlságosan nagy kockázatot jelent.
A másik ok, amiért nem javasolják a távcső használatát, az éppen a konstrukció tervezéséből fakad: azt az előnyt veszítenénk el vele, amelyet egy duplagolyósban a legjobban kedvelünk. A lendületessége és gyorsasága látná a kárát. Olyan ez, mintha egy Ferrarira tetőcsomagtartót szerelnénk. Lehetne vele közlekedni, csak az egyik legfőbb erényéről, a lendületes kanyarvételről mondanánk le.
Mivel nagy távolságra a duplagolyósokkal amúgy sem lövünk, ellenben lendületes és gyors lövéseket akarván leadni vele, a méretre agyazás nélkülözhetetlen. E ponton számos fegyverműhely méretre agyazási tudománya még az átlagosat sem üti meg. A legjobb angol műhelyekben nem keverik össze ezt a tudományt a fegyver készítésének tudományával. Nem véletlen, hogy a bemérést a lőtéren dolgozó oktatók végzik, amely, ha mesterfokon történik, sohasem korlátozódik csak a fizikai méretek szerinti adatrögzítésre,hanem tekintetbe veszi a lövő már kialakult lövési stílusát és idegrendszerének sajátosságait is. Oly módon nem lehet valakinek méretre agyazni egy fegyvert, hogy az passzoljon a nyílt irányzékhoz és a távcsőhöz egyaránt. Egy céltávcső felszereltetésével – a fej „lógását” megelőzendő – olyan magasra kellene „felhozni” az agyhátat, ami a fegyverrel való lendületes lövést alapvetően befolyásolná, azt jelentősen lelassíthatná, igazgatásra kényszerítvén a használóját.
Az efféle „lógó fejjel” leadott lövések előbb-utóbb lógó orrot is okoznak, ellentétben a nyílt irányzékkal méretre agyazott duplagolyóssal, amellyel éppen úgy lehet „célzás nélkül” lőni, mint a legjobb madarászsörétesekkel. Rendszeres gyakorlás után az ilyen duplagolyós éppen olyan jól „jön fel”, és semmiféle igazítást nem igényelvén, oda lő, ahova mindkét szemünkkel nézünk. Ez pedig 60-80 m-re bőven elegendő.
Ebben az esetben tehát tévedés azt hangoztatni, hogy a céltávcsővel felszerelt fegyverrel azért könnyebb lőni, mert csak két dolgot, a célpontot és a szálkeresztet, vagy manapság egy vörösen izzó pontot kell öszszeillesztetni. Ez messze elmarad ama gyorsaság mögött, amit egy méretre agyazott duplagolyós fegyverrel „csak a célpontot nézve” a lövést leadhatjuk. A helyes mozdulatot végrehajtva a célgömb és a nézoke automatikusan egybeesik, és a fegyver a célpontra mutat, a lövedéket pedig oda lövi, ahova nézünk. Olyasféle módon és ráérzéssel, mint ahogyan a legvásottabb kölykök a csúzlit kezelik.
Ha valamiben a duplagolyósok „hátrányban” lennének, azt elsősorban a pontosság terén szoktak – tévesen – felróni nekik. Belövőállványról vagy feltámasztott fegyverrel lőve, egy ismétlőfegyverből általánosságban nagyobb pontosságot lehet „kihozni”, mint egy duplagolyósból. Ám a szabad kézből leadott gyors lövéshez a jól megépített duplagolyósok bőven teljesítik azt a találati pontosságot, amire az etikus és megfontolt lövések esetében egy mérsékelt távolságon szükségünk van. (Hegyi vadászatra pedig nem viszünk magunkkal duplagolyóst!)
A másik „hátrányuk” az áruk. A legjobb darabok persze ebben is túlteljesítenek. Egy duplagolyós esetében az efféle lendületességnek és precíz működésnek ára van! Egy kisipari módon, méretre szabott, akár 1000 munkaóránál is többet igénylő darab elkészítésének munkadíja egy komoly luxus limuzin árával vetekszik. Igaz, akár 100 év múlva is visszakapjuk érte azt a pénzt, amelyet a rendeléskor le kellett szurkoltunk. A használatukból fakadó extra „zamat”, amelyet cserébe kapunk, pedig bőven kárpótolja azt a kis kiesést, amelyet kamatveszteségként kell leírnunk.
Persze ez fajta ínyencség jóval nagyobb lőkészséget, gyakorlást és a fegyverrel való összeszokottságot igényel. No meg méretre agyazott, jól megépített duplagolyóst!
Ennyi előzetes után a következő részben az alábbi fegyvereket teszteltük:
1. Holland&Holland round action, 0.30 H&H flanged
2. Holland&Holland round action, 500 Nitro x 3
3. Holland&Holland Royal, 700 Nitro Express
4. Hauptmann, 500 Nitro x 3 GYÛJTEMÉNYBÔL
 
 
 
Szollár András