Vers családról, erdőről, elhívatásról

Az Erdész imája fiáért

Növeld magas szilnek, fenyő egyenesnek 
Reggel, mint a madár, fütyüljön, nevessen 
Olyan erős legyen, mint a tölgyfa ága 
Oly tiszta a lelke, mint a hárs virága.

Tanítsd meg, hogy árnyat, menedéket adjon 
A nála gyengébbnek – ingyen hű maradjon 
Engedd, hogy éjszaka higgyen virradásban 
S lelje örömét a hajnalhasadásban.

Városban a lelke talán megvakulna 
Napos magasságból le a porba hullna, 
Mikor csak a szellő suttogását hallja ...
Engedd, hogy az erdőt hazájának vallja.

 Tay Suclefawn