A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. közössége szomorúan vette tudomásul, hogy Esterházy Antal herceg örök nyugalomra tért!
Esterházy Antal herceg több alkalommal volt a részvénytársaságunk vendége, örömmel jött hozzánk a meghívásunkra és látogatta meg az egykori Esterházy családi erdő- és vadászbirtokot, a történelmi Gyulaji vadászterületet, mely a Tamási Erdészetünk erdőterületének egy része.
A Herceg úr elismerő, biztató szavai a közös erdei sétákon mindig nagyon jól estek a cégünk jelen lévő szakmai tagjainak. Minden esetben nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy a gazdálkodásunk példás, jó kezekben van a ránk bízott felbecsülhetetlen természeti érték, méltó utódai vagyunk a selmecbányai egykori Erdészeti Akadémián végzett erdőmérnököknek, az egykori hercegi főerdészeknek és fővadászoknak. Olyan kiemelkedő erdőmérnök személyiségek is alkottak itt akkoriban, mint például a magyar erdészóriás Rimler Pál okl. erdőmérnök főerdész, erdőigazgató, vadgazda, magyar királyi gazdasági főtanácsos, és Apt Ödön erdőmérnök, később egyetemi tanár, akikre büszkék vagyunk!
Az Óbíródi vadászházban azok az esték, amikor az Esterházy családi öreg bőrkötésű fényképalbumai mellett mesélt az ozorai Esterházy birtokközpontról, édesapjáról és az ő barátjáról Almásy László grófról, aki a híres könyv és a 9 Oscar-díjas, 1996-ban készült mozifilm „Az angol beteg” megihletője.
A bensőséges családi fényképeket nézegetve megelevenedett előttünk a két háború közötti Budapest szépsége, a kisgyermek Antal herceg és családjának ozorai birtokuk mindennapi élete, édesanyjának szépsége és az ő gyönyörű lovai. Édesanyja a birtok galopp pályáján minden kora reggel lovas edzéssel kezdte a napját. Mesélt a nagyapja és az ő családjáról a hőgyészi Apponyiakról. Mindeközben megnevettetett mindenkit, például a csökönyös pónilovának vidám történeteivel, mely pónival kicsi gyermekként Antal herceg kísérettel átlovagolhatott az ozorai birtokközpontból Hőgyészre, az Apponyi nagypapájához, akit szigorú embernek tartott. Folytathatnánk egy történelmi játékfilmre emlékeztető történeteinek sorát.
Ő maga nem vadászott, holott a történelmi családban oly sokan, és a mai utódok is, ennek ellenére vadászat-vadgazdálkodásunk és a vadvédelmi munkánk sikereinek nagyon örült, a kiemelkedő trófeákat megcsodálta. A vadhúst nagyon kedvelte, az Óbíródi vadászházban a dám gyümölcsös barna mártással volt a kedvence, mindig mosolygósan kihangsúlyozta, hogy ez bizony gyulaji dám.
Tájékozottságával, humán műveltségével, német, angol és francia nyelvtudásával, finom humorával mindenkit megnyert, kitűnő társasági ember volt.
Büszkék vagyunk arra, hogy a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.-nek igazi, a szó legszorosabb értelmében véve „drukkere” volt olyan, aki minden, a legkisebb – a tudomására jutott – sikerünknek is örült!
Szeretnénk őszinte részvétünket kifejezni a családjának és mindenkinek, aki szerette!
Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
Fotó: Eszterháza Központ honlap
