Dámszarvas:
Kis-Ázsiából telepítették vissza Európába, ahol az utolsó két jégkorszak közötti időszakban már élt. A bikák agancsot viselnek, ami jellegzetes formája után a „dámlapát" nevet viseli. A dámszarvas síkvidéki állat tisztásokon, réteken, megművelt területekkel határos lomberdőkben érzi jól magát. Közel-keleti származására utal, hogy nagyon szívesen sütkérezik erdei tisztásokon, réteken. Rőt színű szőrzetét borjú korában fehér foltok tarkítják, később ezek a foltok elhalványodnak. Gerince mentén sötét vonal húzódik, a gímszarvassal ellentétben hosszú farka van, melyet menekülés közben feltart, így annak belső, hófehér színével jelezve a veszélyt társai számára. Társas viselkedésű vadfaj, a családok nőivarú tagjai általában hosszú évekig együtt maradnak és csak a fiatal bikák hagyják el anyjukat. A dámvadak között előfordulnak színváltozatok, vannak egészen sötétbarna és fekete, de ritkábban teljesen fehér példányok is. A dámtehén júniusban hozza világra általában egyetlen borját, az ikerszületés igen ritka. Táplálkozásában nem túl válogatós, első sorban lágyszárú növényeket legel, de nem veti meg a fásszárúak fiatal hajtásait, rügyeit sem és a mezőgazdasági kultúrákban is megtalálja a számára kedvező táplálékokat.
Az 1971-ben kialakított Gyulaji Rezervátum erdejében Európa egyik leghíresebb dámvadállománya él. A 7532 hektáros dámrezervátum a hajdani Esterházy nagybirtok legnagyobb kiterjedésű erdejéből lett kialakítva. Azóta különleges rendeltetésű, génmegőrző üzemi vadászterületként, teljesen zártan üzemel. Idő közben ez a nemes vadfaj Pincehely környékére ia betelepítésre került, ahol kiváló élőhelyet találva szintén különleges rendeltetésű kezelés alatt áll az állománya, a kiváló genetikai adottságok hosszútávú fennmaradásának érdekében. Európába való visszatelepítését követően a dámvadat már a rómaiaknál is ábrázolták, mint kedvelt áldozati állatot, azonban első Gyulaj környéki hiteles említése a XVI. században történik. A nagybirtok központjáról elnevezett és méltán világhírűvé vált „ozorai” vadászatokon 10-12 ezer hajtóval terelték a vadat a meghívott főúri és fejedelmi vendégek elé, s volt úgy, hogy 1000-nél is több nagyvadat, dámvadat, gímszarvast, őzet, vaddisznót és farkast lőttek. A XIX. században, a birtok virágzásának idején a jelenlegi vadaskert Tamási felé eső oldalán volt Magyarország legnagyobb vadaskertje. Kiterjedése 25 ezer holdas volt, magas kőfallal bekerítve biztosította a benne élő vad egész éves háborítatlanságát. A nagybirtok széthullását követően a kerítés elbontásra került, anyagából sok épületet emeltek a városban. A jelenleg is álló kerítés nyomvonalát a ’70-es évek elején, a vadgazdálkodás fontosságát felismerve, de a mezőgazdasági vadkárok elleni védekezést is szem előtt tartva jelölték ki.
Dámbikára első sorban barcogás idejében, októberben vadásznak. A korosabb, domináns bikák ilyenkor összegyűlnek a tradícionális barcogo helyeken, maguknak barcogóteknőt kaparnak, majd abban állva, igen jellegzetes, horkantás szerű hangjukkal hívják fel magukra a tehenek figyelmét. Vadászata nappali, világos körülmények között zajlik, ami rendkívüli kuriózum és ez is egyik oka annak, hogy nagyon kedvelt és élvezetes vadászat. Elejtett dámbikáink több mint 50%-a érmes minősítést kap a trófeabírálaton. A jelenlegi világranglistán az első 50 dámtrófea 60%-át teszik ki a magyar dámlapátok. A Gyulaj Zrt. gyulaji és kisszékelyi területein elejtett bikák a különböző trófea-ranglistákon nagy számban és előkelő helyeken szerepelnek. A nemzetközi bírálat bevezetése óta 4, kiemelkedő rekord trófea is vezette a világranglistát. A legendássá vált „Kádár-féle” dámtrófea az elejtésének évétől (1972) 20 éven át volt a világ legjobbja. A 2009-ben megjelent, prof. dr. Faragó Sándor tollából is született könyvben, a Természeti- Vadászati Örökségünk c. műben ezt találjuk: „Túlzás nélkül állítható, hogy Gyulaj és a szomszédos Tamási erdőterülete hazánk dámszarvas- paradicsoma…A jelenlegi világranglistán szereplő első 50 dámtrófea közül 11 Gyulajról származik”.
Kivonat a világranglistából:
- 7. Helyezett 1972. Gyulaj 4, 44 kg 220, 31 IP
- 12. Helyezett 1970. Gyulaj 5, 15 kg 217, 25 IP
- 19. Helyezett 1969. Gyulaj 3, 85 kg 214, 99 IP
- 25. Helyezett 1974. Gyulaj 4, 10 kg 213, 76 IP
- 28. Helyezett 1980. Gyulaj 5, 15 kg 212, 70 IP
- 32. Helyezett 1965. Gyulaj 4, 30 kg 212, 12 IP
- 35. Helyezett 1967. Gyulaj 4, 50 kg 211, 92 IP
- 37. Helyezett 1970. Gyulaj 4, 12 kg 211, 52 IP
Gímszarvas:
A magyar erdők "koronás királya" Európában, így hazánkban is őshonos. Létszámát tekintve a Nyugat-Európai állományok is jelentősek, de a minőséget a Közép-Európai állomány képviseli, hazánkkal az élen. A szarvas Magyarország legjelentősebb nagyvadja.
Az aljnövényzetben dús elegyes tölgyeseket és a vizes területek ligeterdeit kedveli, amelyeket a táplálkozásban oly fontos szerepet játszó mezőgazdasági területek szabdalnak, így ideálissá téve a vad számára az élőhelyet, ahol a nyugalom és a táplálék együtt megtalálható. A nagy erdőgazdaságok megtehetik és meg is teszik, hogy ezeket a vad számára oly fontos területeket komoly erőfeszítések árán fenntartják, nyugalmát és élőhelyi feltételeit biztosítják. A bika sokágú agancsot visel, melyet évente vált és 11-12 éves koráig mérete és tömege is növekszik. Gímbikára leginkább párzási idejében szeptemberben, bőgésben vadásznak. Maga a bőgés területenként nagyon eltérő időben indul el, ezt erősen befolyásolja az állomány létszáma, ivari összetétele és nem elhanyagolható tényezője az időjárás sem. A szeptemberben elejtett bikák között nem ritka a 10 kg-os álomhatárt meghaladó méretű trófea. A bőgési időszak után kezdődik a tarvadak és selejtbikák vadászata, mely január végéig tart. Ilyenkor van lehetőség a gyenge bikák elejtésére. Szarvastehén, ünő, borjú elejtésére a téli terelővadászatokon is sor kerülhet.
A Gyulaj Zrt. gímszarvas-gazdálkodásának minőségi mutatója, hogy az utóbbi években több kapitális gímbika is elejtésre került. A 2005-ös gímbika vadászati idény országos szinten legnagyobb tömegű szabadterületi gímtrófeáját tudhatja magáénak a Zrt., mely trófea a Hőgyészi Erdészetünk területén esett.
- 2005. Hőgyész 13, 80 kg 239, 22 IP
- 2005. Hőgyész 13, 50 kg 234, 84 IP
- 2010. Hőgyész 13, 46 kg 226, 75 IP
Vaddisznó:
A hazánkban is megtalálható vaddisznó Európában, Ázsiában és Afrika északi részén is őshonos, de betelepítették Észak- és Dél-Amerikába és Ausztráliába is. Eredendően mocsári vad és csak környezetének változása kényszerítette az erdei életmódra. Ahol és amint módja adódik elhagyja az egybefüggő erdőséget és visszaköltözik ősi, vizes élőhelyére. Jellegzetes ék alakú testformája is a nádas-bozótos fedettségő terepen való mozgását segíti. Hazánkban ma már szinte mindenhol előfordul, hihetetlen alkalmazkodási képességének köszönhetően a sűrün lakott területek tőszomszédságában is megtalálja élőhelyét. Nappali pihenőhelye sokszor a nagy kukoricatáblákban van, ahonnan szinte kizavarni sem lehet. Főleg eső után a réteket, legelőket is kedveli, ahol giliszták, csigák után kutat, de károkozása is jelentős lehet a mezőgazdasági kultúrákban és kisebb településszéli kertekben egyaránt. A közelmúlban dívó erdei sertéstartás következményeként állománya igen vegyes képet mutat a külső jegyeit tekintve. Nem ritkák a házi sertéssel való kereszteződésből adódó világos színárnyalatok és a foltos, „babos” tarka egyedek. A kártétele miatti állandó zavarásnak köszönhetően szaporodásbiológiai rendje felborult, a kocák az év bármely szakában vezethetnek csíkos malacokat. Az intenzív vadászat ellen szaporaságával és kifinomult érzékszerveivel és ösztöneivel védekezik. Magyarország olyan vadfajának tekinthető, mely minden vadász számára elérhető, akár egyéni, akár társas vadászatok során. Trófeája a vaddisznóagyar, vagyis az erősen fejlett alsó és felső szemfogai.
Szakembereink nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi vaddisznó állomány megteremtésére és megőrzésére. Ennek eredménye az, hogy a Gyulaj Zrt- nél terítékre hozott vaddisznók trófea jellemzői egyre pozitívabb visszhangot váltanak ki vadászberkekben, ezzel együtt gazdagítva sok megelégedett vendégünk vadászemlékeit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a magyar ranglista előkelő 4. (és 9.) helyét is egy- egy hőgyészi vadkan agyar foglalja el.
Magyar ranglista:
- 4. Helyezett 2004. Hőgyész 25, 50 cm 140, 85 IP
- 9. Helyezett 2004. Hőgyész 25, 55 cm 136, 00 IP
Őz:
Az őz Eurázsiában igen elterjedt. Az európai őz korábbi keleti irányban a Baltikum-Fekete-tenger között húzódott elméleti határig terjedt, napjainknak azonban már elérte az Ural-Volga vidékét. Előfordul Skandinávia déli részén, valamint Kis-és Elő-Ázsiában. A nálunk megtalálható alfaja Közép-Európa leggyakoribb és egyben legkisebb testű „nagyvadja”. Bármíly furcsa, de eredendően erdei vad és csak a nagy monokultúrás mezőgazdasági művelés mellékhatásaként vette birtokba az Alföld végeláthatatlan sík területeit. A legjobb bakok a Tisza és a Kőrös folyók mentén, Szolnok és Békés megyében fordulnak elő. A Dunántúl őzállománya is jelentős, minősége közepes. Legfőbb élőhelye a szétszórt, mezőkkel és rétekkel tarkított erdőszélek cserjékben és aljnövényzetben gazdag, ritka faállományai. Kora nyáron szeret a földeken és a magas gabonában heverni. Trófeája az agancs, melyet a bak visel és minden évben levet. A Magyarországon terítékre hozott őzek trófeái a világelsők között szerepelnek, bizonyítván a hazai őzgazdálkodás kiemelkedő színvonalát. Aki nem vágyik kapitális trófeákra, annak remek szórakozási lehetőséget nyújt az erdei őzbakvadászat. Ennek során nem a trófea tömege, hanem az a különös élmény dominál, amit a fedett terepen való és meglepetésekkel tarkított cserkelő és lesvadászat okoz. Az őzbak vadászata április 15-ével kezdődik. A vendégeink nagy része ezt az időszakot választja, ekkor lehet a legjobb bakokat puskavégre kapni, mikor az erdei-mezei vegetáció még betekintést enged a vad élőhelyébe. Ezt követően a nyári üzekedési időszak kínál lehetőséget a bakvadászatra, ekkor a vadász síppal utánozza az őzsuta hívó, vagy panasz hangját, s ilyenkor még a máskor oly óvatos, öreg bakok is puskavégre kerülhetnek. A télen esedékes sutavad vadászat is jó alkalmat kínál egy hangulatos cserkeléshez, lesvadászathoz.
