Az OEE Erdőstratégiájának Ismertetése- Zambó Péter OEE elnök - 2012. január 24.

Az OEE erdészeti stratégiája
Budapest, VM – 2011. december 15.

Tisztelt Államtitkár Úr, Főosztályvezető Úr,
Ügyvezető Igazgató Úr, Elnök Urak,
Főszerkesztő és Szerkesztő Urak,
Tisztelt Házigazdák, Erdészek, Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket a Vidékfejlesztési Minisztérium ünnepi rendezvényén, melyen az Erdők Nemzetközi Évének magyarországi programsorozatát zárjuk le.
Köszönöm Dr. Kardeván Endre államtitkár úr szíves meghívását és megtisztelő felkérését a mai előadásra. Örülök, hogy az idén 160 éves egyesületünk elnökeként, Önök előtt szólhatok a nemzeti erdővagyon, az erdőgazdálkodás jelentőségéről a táj- és a vidékfejlesztésben.

Köszönöm az előttem szóló előadóknak az erdészet aktuális ügyeit elemző értékelését.
Tisztelettel gratulálok a „Kétmilliomodik hektár magyar erdő emlékérem” és a „Szakszerű erdőgazdálkodásért” díj kitüntetettjeinek!

Mint ismeretes, a Kormányzat újra számításba veszi az erdészeti erőforrások tartamos használatának lehetőségeit, a készülő Vidékfejlesztési Stratégiába illesztve kívánja megújítani a Nemzeti Erdőprogramot.

Az erdészek Parlamenti Nyílt Napján Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr arra kérte az Országos Erdészeti Egyesületet, hogy szakembereinek bevonásával készítsen az erdészet ügyét elemző tanulmányt, mellyel a Kormány munkáját segítheti.
A 2010. októberi konferencia előadói is egyetértettek abban, hogy az erdészet az előző időszakban méltatlanul kevés közfigyelmet kapott. Egybehangzóan kijelentették: az erdőgazdálkodás Magyarország gazdaságpolitikájában és a vidékfejlesztésben a korábbinál lényegesen nagyobb odafigyelést érdemel.

Rögtön megkezdtük a javaslataink kidolgozását, a szakosztályokkal való belső egyeztetését.
Az Egyesület készülő munkaanyaga az Erdőstratégia címet kapta.
A szakanyag összeállítása valódi kihívásnak bizonyul. Egy sokrétű küldetéssel bíró természeti erőforrás esetében természetes, hogy nehéz feladat az egyes szakemberek eltérően súlyozott álláspontját közös nevezőre hozni.
Jelenleg a tanulmány tartalmát véglegesítjük, partnereink bevonásával finomítjuk.
Ennek a fontosabb gondolatait szeretném most ismertetni Önökkel.

A javaslatok megfogalmazásakor a magyar erdészet jelenéből kiindulva, a kormányprogramban és a Széll Kálmán tervben megfogalmazott célokat, valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia erdő- és vadgazdálkodási prioritásait tartottuk szem előtt.
Azt reméljük, hogy a hamarosan végleges tartalmat nyerő javaslatnak sikerül tömören összefoglalnia az erdészet ügyét szolgáló, fontos feladatokat.
Alapvetésnek tekintjük, hogy az erdészet elsősorban a vidéki Magyarország jólétét, egyidejűleg az egész nemzet vagyonának és természeti értékeinek gyarapítását szolgálja.
Javaslatunk elkötelezett a vidékfejlesztés ügye, az érdekében való együttműködés iránt.

Úgy gondolom, a könnyebb érthetőség érdekében ezt a témát is érdemes a nagyobb összefüggések irányából megközelíteni, onnan haladva a részletkérdések felé.

Hol helyezkedik el a magyar erdészet a tágabb, európai környezetében?
Mi tehát az erdő, az erdőgazdálkodás és az erdészek szerepe a nemzet szempontjából?
Ha erdeink térfoglalását összehasonlításban elemezzük, az európai átlagot jelentő 36%-os területarányhoz képest a mi 21%-os erdősültségünk alacsony.
Ebben a FAO európai 50-es ranglistája a 33. helyre sorolja Hazánkat, ami a világranglistán a 130. helyet jelenti. Nem csak a skandinávok előznek meg bennünket ezen a téren. A statisztikában a Balkán államai és az európai mini-államok is előttünk járnak. Csupán a közismerten fában szegény országok erdőterület-aránya kisebb Hazánkénál - Ciprusé, Dániáé, Hollandiáé, Írországé és az Egyesült Királyságé.

Erdeink értékeit kutatva érdemes mélyebbre látnunk a puszta mennyiségi összehasonlításnál. A Kárpát-medence elegyes, változatos lomberdei a boreális fenyvesekkel vagy a mediterrán macchiával egyaránt nehezen vethetők össze. Magyarországon a természetszerű és természetközeli erdők aránya kedvezőbb, ökológiai értékük elismerten magasabb, mint a lényegesen erdősültebb nyugat-európai országok erdeié.
A hazai erdők általános egészségi állapota is jobbnak mutatkozik a helyenként folyamatosan romló kondíciójú európai erdőkénél. Bár a várható klímaterhelés kockázatával érdemben számolni kell, erdeink állapota ma még stabil.

A magyar erdőgazdálkodás jövedelmezősége az európai átlaghoz képest alacsony. Ennek egyik, elemzésre érdemes oka lehet az eltúlzott mértékű jogszabályi, hatósági korlátozás.

A szakszerű erdőgazdálkodás többféle módon hat a társadalom életére: egyrészt a természeti környezet, mint emberi élőhely minőségének javulását eredményezi, másrészt gazdasági potenciált, foglalkoztatási lehetőségeket, megújuló nyersanyagbázist jelent. Tehát: élhetőbb lakókörnyezetet és jobb, fenntarthatóbb megélhetési lehetőséget biztosít egyszerre!

Az erdőhasznosítás históriájában, erdeink sorsára alapvetően kétféle emberi igény hatott: a faanyag iránti kereslet és az erdőterület mezőgazdasági használatának szándéka.
Később, a modern korban jelentek meg értékként az erdő közcélú szolgáltatásai, váltak fontossá a természetvédelmi szempontok.
Megállapíthatjuk, hogy a Kárpátok térségében az erdő kiemelt természeti erőforrás.
A korlátozottan rendelkezésre álló erdei erőforrások újratermelésének, az erdőhasználat szabályozásának igénye vezetett az erdész szakma kialakulásához.  

Sokan úgy gondolják, hogy erdészet felkarolásának ügye először a trianoni tragédia után került a politika homlokterébe - pedig az már fél évszázaddal korábbról, a dualizmus óta elválaszthatatlan a vidék tudatos fejlesztésétől!
A magyar erdészet kiemelkedő alakja, Wagner Károly éppen napjaink gazdasági programjának névadója, Széll Kálmán akkori pénzügyminiszter munkatársaként készítette elő az első korszerű erdőtörvényt. Ebből a törvényből kiindulva, az erdészek teremtették meg az erdőben a természet és a gazdaság fenntartható egyensúlyát. Az erdészet hangsúlyt kapott az ország gazdaságában, mérnökeink az erdővagyont a felemelkedésünk fontos erőforrásává tették. A Monarchia a 19. század végére Európa legnagyobb fa-exportőre lett. Bebizonyosodott: a gazdaság, valamint az erdészet fejlődése egymástól elválaszthatatlan.

Trianon az erdészetben is tragikus veszteségeket okozott, erdeink 84 százalékát elvesztettük.
Magyarország Európa fában negyedik legszegényebb országa lett, erdősültségünk akkor alig haladta meg a 11 százalékot.

Hamarosan megszületett az 1935. évi erdőtörvény, valamint az alföldfásítási program.
Fontos tudni, hogy ezzel az erdészeti jogszabállyal indult el a magyar természetvédelem is!
Erdőterületünk megduplázása ezután kilencven évig tartott, vitathatatlan érdeme az erdészeké.

A helyzet napjainkban sem könnyű. Mi tehát ma az erdészet szerepe a vidékfejlesztésben?
A nagyon szegény lakosság meghatározó része a leginkább erdősült, illetve az erdőtelepítésekre váró térségekben él.
Az erdészet megerősítése ott fokozza a vidék népességmegtartó erejét, ahol arra a legnagyobb szükség van. A természeti környezetet kímélve, azt építve segíti az emberek helyben való megélhetését, tehermentesíti a költségvetést.
Tehát: az erdő jövedelem-termelő képessége nem csupán a félmillió erdőtulajdonosnak fontos, az erdők környezetjavító hatása pedig abszolút értelemben vett közérdek.

Az erdő a klímaváltozás hatásainak csökkentésében legnagyobb szerepet játszó természeti erőforrásunk. Az erdei ökoszisztéma széntartalma globálisan a légkörinek a másfélszerese.
Veszélyes folyamat, hogy ez a szénraktár világszinten évi 3 ezrelékkel csökken.
A magyar erdők ellenben tovább gyarapszanak, ma a hazai szénkibocsátás 15 %-át kötik meg.
Magyarország területének ötöde, a termőterületének egynegyede erdészeti hasznosítású.
Erdeink ökológiai és gazdasági értékének bővítése az erdészek hivatása.

Az elhangzottakra alapozva, az OEE fontosnak tartja az erdővagyon további gyarapítását, szerepének növelését a klímavédelemben.
Hangsúlyozzuk az erdőgazdálkodás, az erdőgazdálkodók jelentőségének erősítését, elismertetését a természeti környezetminőség javításában és a vidékfejlesztésben.
Kiemelt szempontnak tartjuk az önfenntartó gazdálkodás elősegítését az erdei termékek és szolgáltatások piacának fejlesztésével, a költséges ügyintézési folyamatok egyszerűsítésével, a hatékonyság javításával, a közcélú feladatok elvégzésének támogatásával.

Mindezek tükrében, az egyes szektorokat és szakterületeket érintő, fontosabb javaslatok:

Sürgős állami feladat lenne a jelenleg hatályos, az erdőgazdálkodást alapjaiban meghatározó fontosabb jogszabályok – az Erdőtörvény, a Vadászati törvény, a Természetvédelmi törvény és végrehajtási rendeleteik - összehangolt felülvizsgálata.  
E jogszabályoknak meg kell teremteni az erdő, mint természeti erőforrás fenntartható használatának ellentmondásmentes szabályait - oly módon, hogy azok a vidéki emberek életlehetőségeinek javítását szolgálják, feleslegesen ne szűkítsék a haszonvételek lehetőségeit és csökkentsék az adminisztrációs terheket.

Az erdőgazdálkodás napjainkban háromezer vállalkozást, harmincötezer főt foglalkoztat, e létszám az erdőtelepítési és közfoglalkoztatási programokkal bővíthető.
Az ágazat bevétele évente mintegy 35 milliárd forint, költségvetési befizetéseinek nagyságrendje közelíti a 10 milliárd forintot.
Az erdészeti közcélú feladatok támogatása, az erdőtelepítések ösztönzése, a magánerdők birtokrendezését elősegítő szabályozók megalkotása, a faalapú iparágak, kiemelten a fás biomasszára alapozott energiatermelés lehetőségeinek kiterjesztése egyidejűleg valósítja meg az erdőterületek növelését és a foglalkoztatási helyzet javítását.
Mindennek eredményeként a magyar vidék életminősége javul, érvényesülnek a természetvédelmi szempontok és a programnak a nemzeti költségvetésre pozitív hatása lesz.

Készülő javaslatunk helyzetértékeléseket és feladatokat fogalmaz meg, az alábbi kérdéskörökben:

Az állami erdőgazdálkodás fejlesztéséhez

Az erdőt, mint természeti erőforrást a mezőgazdaságénál lényegesen hosszabb termelési ciklusok, speciális szempontok jellemzik.  
Míg a mezőgazdaságban a családi méretű gazdaság kívánatos lehet, az erdőgazdálkodásban inkább a nagyobb, összefüggő erdőbirtokokon valósulhat meg a szükséges hozamkiegyenlítés. Ez - és a közcélúság határozott igénye - az állami erdővagyon-kezelés volumenének garantált fenntartását követeli meg.

Magyarországon az erdők 58 százaléka állami tulajdonban - és ott jó kezekben van!

Az állami erdővagyon kezelés elsődleges célja a közérdek hatékony érvényesítése.

Javasoljuk az állami erdő elidegenítési tilalmát az Alkotmány szellemében, erős törvényi garanciával biztosítani.
Sürgős feladat a teljes kincstári erdő egységes vagyonkezelésének megteremtése.
Álláspontunk szerint, az egységes állami erdővagyon- és természetkezelő szervezetet az MFB vagyoni körébe sorolt természetkezelő erdőgazdaságok bázisán kell kialakítani.
Halaszthatatlan a végleges vagyonkezelői szerződések megkötése az erdészeti társaságokkal, melyek egyértelműen szabályozzák a társaságok közcélú feladataival kapcsolatos kötelezettségeket, és megjelölik azok forrásait.
Javasoljuk megfontolni, hogy az állami erdőben az erdészeti, közjóléti, erdővagyon-védelmi és természetvédelmi feladatokat együttesen, az erdészeti társaságok szakszemélyzete lássa el;
Fontosnak tartjuk, hogy az erdőgazdálkodóknak megnyitott pályázati jogcímek legyenek hozzáférhetőek az állami erdőkezelők számára is.

A magán-erdőgazdálkodás fejlesztéséhez

A magyar magán-erdőgazdálkodás a rendszerváltás óta rendkívül nehéz pályát futott be.
Biztosan tudható, hogy ma már közel félmillió magyar állampolgárnak van erdőbirtoka.
A magánszféra az országos fakészletnek - a több mint 43 %-os területarányához képest - csak a 35 %-át birtokolja. A magántulajdonban lévő erdőállományok jövedelemtermelő képessége kedvezőtlen.  Jellemzőjük még a tőke- és eszközhiány, a birtokok elaprózottsága, az osztatlan közösben kezelendő erdőkkel kapcsolatos nehézségek, a szakértelem hiánya - és megszenvedik a túl szigorú törvényi szabályozást.
Az erdőtulajdonosok a teljes magánerdő terület mintegy 20 százalékán, hivatalosan még a mai napig sem kezdték meg a gazdálkodást!
A problémák ellenére, a magán-erdőgazdálkodás az elmúlt években mégis fejlődésnek indult, szervezettsége, ismertsége és elismertsége nőtt, a szakmai munka színvonala emelkedett.

Kiállunk amellett, hogy a vidék helyzetét javító kormányzati intézkedések kiemelt feladata legyen a magán-erdőgazdálkodás fejlesztése.
Javasoljuk elősegíteni a magánerdő-tulajdon racionális birtokrendezését.
Sürgetőnek tartjuk a magán-erdőgazdálkodás piaci és pályázati lehetőségeinek javítását.
Javasoljuk, hogy az állami erdészeti részvénytársaságok számára nyitott támogatási lehetőségek legyenek elérhetőek a magánerdő gazdálkodók számára is.

Az erdőket érintő természetvédelem ügyében

A hazánkban élő növény- és állatfajok többsége az erdőhöz kötődik. Az erdő társadalmi hasznossága elsősorban a nem anyagi jellegű szolgáltatásaiban testesül meg.

A védett erdők kiterjedése 429 ezer hektár, ami az összes erdőterület 21 százaléka.
Ez jelentős arány: az Európai Unióban az erdőknek csupán a 12 százaléka védett.
A Natura 2000 hálózat 556 ezer hektár állami és 207 ezer hektár magánerdő területet érint.
Az országos szinten védett erdőterület 85 százalékát az erdőgazdaságok vagyonkezelik.

Az erdők vagyonkezelése, a természetvédelmi célok érvényesítése szigorú hatósági ellenőrzés mellett történik. Az egységes Vidékfejlesztési Minisztérium felügyeletével megteremtődött az erdővel kapcsolatos szempontok és érdekek összehangolásának lehetősége.

Javasoljuk az erdőre vonatkozó törvények, végrehajtási rendeletek harmonizálását természetvédelmi szempontból is.
Fontos feladat az intenzíven terjedő fafajok állományainak visszaszorítása, szerkezetátalakítása, a termőhelyhonos fafajok telepítésének kiemelt ösztönzése - pályázatos forrásokból.
Támogatandónak tartjuk az elért természetvédelmi eredmények szervezett monitorozását, rögzítését; az ismeretek, adatok megfelelő színvonalú erdészeti kommunikációját.

A korszerű erdővédelem területén

Az erdők egészségi állapota alapvető módon és mértékben befolyásolja, hogy miként tudják beteljesíteni többcélú küldetésüket. Különösen fontos ez annak ismeretében, hogy az utóbbi fél évszázadban mind az abiotikus, mind a biotikus kárformák gyakorisága, kiterjedése növekvő trendet mutat. A klímakutatók előrejelzései alapján, a jövőben még az eddiginél is több és súlyosabb káreseményre kell számítanunk.
Az erdővédelmi beavatkozások lehetséges technológiájának megválasztását nagyban meghatározza, hogy azokat ültetvényes fatermesztés vagy természetközeli erdőgazdálkodás keretében kívánjuk-e alkalmazni.

Javasoljuk fenntartani, összefogottan fejleszteni az erdővédelmi információszerzés bázisát, a négy fő elemből álló, szervezett monitoring rendszert.

A fenntartható vadgazdálkodás érdekében

Az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás harmonizálásának problémái évszázados múltra tekintenek vissza. A problémák a vadlétszámból következő vadkár, ill. vadkártérítés körül csúcsosodnak ki. A jellemzően erdős területeken élő nagyvadállomány sok helyen nemkívánatos mértékben túlszaporodott, veszélyeztetve a természetközeli és költséghatékony erdőgazdálkodást.
A vadászatra jogosultak egy része nem tud érdemben helytállni a vadkárokért.

Különös figyelmet kell szentelni az erdei nagyvadállomány létszámának szabályozására, melyet az erdő rendeltetésnek, természetességi állapotának figyelembe vételével kell meghatározni. Megítélésünk szerint a természetközeli erdőgazdálkodás megkívánja, hogy az állományhasznosítás tervezése legyen az eddiginél rugalmasabb.

Egy piacgazdaságban elengedhetetlennek tartjuk, hogy vadászatra jogosult csak a vadkárokért helytállni képes szervezet lehessen.

A racionális fahasznosítás érdekében

Az erdők gazdasági hasznát a tulajdonos, a vagyonkezelő és a társadalom számára az erdőhasználat jelenti, amelyből hagyományos főhasználatnak a fakitermelést tekintjük.

A fakitermelések adatai alapján, a tényleges véghasználati terület jelentősen elmarad a lehetőségektől.
Az Adattár szerint Magyarországon évente 13 millió bruttó m3 fanövedék keletkezik, a faállományok élőfakészlete pedig 359 millió bruttó m3.
Az éves fakitermelés mennyisége ma mintegy 7,4 millió bruttó m3, melyhez az állami és a magánszektor 2/3 – 1/3 arányban járul hozzá.

Az üzemtervi lehetőségek teljesebb kihasználásával, évente közel négymillió m3 tűzifa kitermelésére és értékesítésére kerülhetne sor.
A fahasznosítás területén aktuálisan a legnagyobb problémát az eddig erőművekben felhasznált, most a piacát kereső, közel egymillió köbméter tűzifa értékesítése fogja jelenteni.

Elsődleges feladatnak tartjuk mielőbb megalkotni a megújuló energiaforrások felhasználásának kereteit meghatározó jogszabályt. Fontos volna ebben rögzíteni a tűzifa energetikai hasznosításának lehetőségét.
Javasoljuk a decentralizált hőerőművek létesítésének hatékony ösztönzését, a biomassza alapú „zöldhő” termelés támogatását.
Indokoltnak tartjuk támogatni a valódi megújuló forrásból termelt villamos energiát is.
Sürgős feladat az induló projekteket segítő uniós pályázatok kiírása, valamint a bankok bekapcsolása projektek finanszírozásába.

Természetesen az energetikai célú felhasználási módozatok mellett, a hosszú élettartamú fatermékek reneszánszára, a fűrész- és lemezipar régen várt fellendítésére is szükség lenne.

Az erdészeti szakigazgatás területén

Az erdészet hatósági irányítási és szervezési, valamint igazgatási feladatait első fokon a megyei kormányhivatalok erdészeti igazgatóságai, másodfokon az MGSZH Erdészeti Igazgatósága végzik.
A vadászati hatóság első fokon szintén a megyei kormányhivatalok szervezetében működik.

A környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság szerepét első fokon a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek, másodfokon a Főfelügyelőség töltik be.
A természetvédelmi kezelés jelenleg a nemzeti parkok feladatköre.

Az erdészet számára hozzáférhető, vidékfejlesztési célú pályázatok elbírálója, részben ellenőrzője és kifizető ügynöksége a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal.

Az ágazat irányítási, szakigazgatási, hatósági feladatainak jelenlegi rendszere hatásköri átfedésekkel terhelt, nem biztosítja az igazgatás elvárható költséghatékonyságát.

A Vidékfejlesztési Minisztérium létrejöttével kormányzati szinten megszűnt az előző időszakot terhelő tevékenységbeli átfedés, mely a korábbi földművelésügyi és környezetvédelmi minisztériumok működését nehezítette. Egyben megvalósult az alapvető feltétele az ágazati szakigazgatási feladatok összehangolásának és ésszerűsítésének.
Megteremtődött a lehetősége egy olyan vidékfejlesztési koncepció kidolgozásának, melyben együttesen érvényesül a mező-, erdő- és vadgazdálkodás, valamint a természetvédelem összetett szempontrendszere.

A szabályozók átalakításával egyidejűleg javasoljuk egy egységes erdészeti, természetvédelmi és vadászati hatóság kialakítását.

Az új hatóság felállításával megszűnhetnek az egyes ágazatok feladatainak átfedései, átlátható, létszámban karcsúbb, olcsóbb, hatékonyabb szervezet hozható létre.

Az erdészeti kutatás, oktatás területén

A nívós erdészeti oktatás növeli a szakmai identitást, ennek megőrzése a képzés valamennyi szintjén alapvető feladat.

A jelenlegi iskolarendszer a szakiskolákban és középiskolákban szabadpiaci helyzetet teremt.  
A „fejkvóta” rendszerű finanszírozás a tanulókért folytatott küzdelmet generál az iskolák között. Az erdészszakma befolyása a szakoktatásra gyakorlatilag megszűnt.
A középfokú oktatásban tanfolyamos képzések terjednek el, az iskolarendszerű képzés ellehetetlenül. Csökken a szakmunkások iránti igény, nehéz helyzetben van az alapfokú szakképzés. A technikusképzés túldimenzionált.

Törekvések jelentek meg a felsőfokú erdészképzés beindítására más intézményekben, aminek az esetleges megvalósulása az oktatás színvonalának csökkenését, az erdész egység és hagyományrendszer felbomlását jelentené.

Az erdészeti kutatás feltételei is folyamatosan romlanak.
Források hiányoznak a hagyományos erdészeti területeken végzett tartamkísérletek folytatására. A Minisztérium gyakorlatilag kivonult a kutatásfinanszírozásból.

Fontos megteremteni a szakirányú kutatások feltételeit, valamint a vidék fejlődésében meghatározó műszaki és ökológiai ismereteket közvetítő oktatás, erdész- és erdőmérnök képzés stabil hátterét.
Az osztatlan ötéves erdőmérnökképzés fenntartása mellett, javasoljuk szigorítani a technikusképzés intézményi feltételeit.
Egy erdészeti kutatási alap létrehozásával párhuzamosan, indokoltnak tartjuk a klímaváltozás erdőre gyakorolt hatásaival összefüggő vizsgálatok kiemelt kezelését.

Az ember és az erdő viszonyának javítása, a hatékony kommunikáció érdekében

A korábban elvesztett kommunikációs kapcsolatot még nem sikerült feléleszteni az ágazat és a társadalom széles rétegei között. Egyre többen fordulnak féltő jószándékkal az erdők felé, egyre nagyobb az igény a reális, teljes körű, átfogó tájékoztatás iránt.
Jelenleg az erdővel, erdőgazdálkodással kapcsolatos közvélekedésben még gyakoriak a ferdítések, sokszor tudatosnak tűnik az információk egyoldalúsága. A társadalomban az erdőgazdálkodással, az erdőgazdálkodóval szemben negatív attitűd alakult ki.

A társadalom erdővel kapcsolatos ismereteinek reális kialakítása érdekében jogszabályban lenne szükséges gondoskodni a szemléletformálás feltételeiről, a szükséges forrásokról, a kommunikációt segítő, koordináló szervezet felállításáról.
Az erdővel kapcsolatos kommunikációhoz hasonlóan az oktatásügyet és az egészségügyet is érinti az erdők közjóléti szerepének kérdése. Az erdő az ország leglátogatottabb turisztikai látványossága, a belföldi turizmus kiemelt színtere. A gazdasági fenntarthatóság és a természetvédelmi érték mellett az erdők közjóléti szerepét is mindenütt vizsgálni és értékelni kell. Ezen a területen nagyobb figyelmet kell irányítani az erdőgazdálkodók szerepvállalására az ökoturizmusban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Országos Erdészeti Egyesület agráriumunk legrégebben, 160 éve működő civil szervezete, mely az magyar erdőgazdálkodás történetében kiemelt szerepet játszik.
A magyar erdészek egyesületében ma harmincöt helyi csoport és huszonhárom szakosztály, négyezer-kétszáz tag tevékenységét szervezi. Az egyesület 150 éve megjelenő folyóirata, az Erdészeti Lapok teljes tartalma az interneten is olvasható. Nyilvános szakkönyvtára egyedülálló forrása az erdővel kapcsolatos ismereteknek.

Mi, erdészek az erdei életközösség egészében gondolkodunk.
Az évszázadok során bizonyítottuk: képesek vagyunk felelősséget vállalni az erdők ügyeiért.
Az erdészet valódi vidéki szakma - az erdőgazdálkodás maga a vidékfejlesztés!

Meggyőződésünk: ha az erdőhöz kapcsolódó szakterületeken is sikerül megteremteni a nemzeti egyetértést, az erdőt, mint természeti erőforrást a mainál is színvonalasabban hasznosíthatjuk majd - a többség valódi megelégedésére.
Egy ilyen módon aktualizált Nemzeti Erdőprogram végrehajtása elősegítheti az erdő, mint kiemelt természeti erőforrás védelmét és egyidejű közcélú hasznosítását.
Mindezzel a hátrányosabb gazdasági helyzetű térségekben is érzékelhetően javulni fog a magyar vidék környezeti minősége, embermegtartó és közösségformáló ereje.

Hangsúlyozom: az elkötelezett erdészek nélkül nehezen képzelhető el fenntartható gazdálkodás és fejlődés Hazánk természeti viszonyai között.
Bízom abban, hogy a sorsunkat irányító döntéshozók tartósan partnernek fognak tekinteni bennünket az erdészetet meghatározó programok kimunkálásában.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!

Az Országos Erdészeti Egyesület nevében mindannyiuknak áldott Karácsonyt, boldog Új Esztendőt és jó egészséget kívánok!

Jó Szerencsét! Üdv az Erdésznek!



Budapest, 2011. december 15.