A 2012. Tolna Megyei Vadásznapról bővebben

Méltó
Vadászünnep Tamásiban – Tolna Megyei Vadásznap 2012. június 23.

Hosszú és gondos
előkészületek - és ennek megfelelően magas elvárások- előzték meg az idén új
helyen bemutatkozó Tolna Megyei Vadásznapot. A megszokott sióagárdi helyszín
helyett idén Tamási város melletti Miklósvári Parkerdő adott otthont a Tolna
megyei vadászok éves ünnepségének és egyben találkozójának. A rendezvény az
Országos Magyar Vadászati Kamara Tolna megyei Területi Szervezete, a Gyulaj
Erdészeti és Vadászati Zrt. és Tamási Város Önkormányzatának hathatós
összefogásának volt köszönhető, mely vadásznap az igazi ünnepnapok hangulatát
idézte. Ünnepélyes megnyitóbeszédek után kitűntetések átadására került sor,
amit a Hubertusz mise követett, amit Hegedűs János plébános és Dr. Mészáros
István celebráltak. Mészáros Atya prédikációja az alábbiak szerint hangzott:

„Főtisztelendő
Úr!

Képviselő Urak!
Polgármester Úr!

A Megyei
Közgyűlés és a Vadászkamara Tisztelt Elnökei!

A Magyar
Fejlesztési Bank Zrt. képviselői!

A Gyulaj Zrt. és
valamennyi vadásztársaság jelenlévő és nagyrabecsült Tagjai!

Krisztusban
kedves Testvérek!

Az
Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezete, a Gyulaj
Erdészeti és Vadászati Zrt. és Tamási Város Önkormányzatának közös meghívására
jöttünk örömmel ide, a természetnek ebbe a templomába, hogy hagyományteremtő
szándékkal a megye vadásznapját megüljük. Családok, barátok, sok-sok
jószándékú, a természetért és benne a vadért tenni akaró ember találkozik most
egymással, fog kezet és tapasztalja meg az összetartozást, a közösséget,
végsősoron Isten jelenlétét, aki maga a Közösség.“Jó nekünk itt lenni! “(Mt
17,4)

Ezért,
mielőtt még bármi mást mondanék, kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a
megtisztelő meghívásért (…) a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójának, (…) és – amiért a
leginkább hálás vagyok – közelről megnézhettem az általa igazgatott nagy múltú
Gyulajt. Mintaszerű, amit láttam. Jelesül azt, miként lehet itt, az ország 22
állami erdőgazdasága egyikében, sok jó kollégával, rendkívül gazdag vadászati
múlttal és eredménylistával az örökséget a mai napig is sikeresen őrizni.

Tudom,
talán – első ránézésre – furcsa, hogy a pap otthonosan mozog a vadászati
rendezvényeken, a kapcsolódó szakterületeket művelők között, vagy többet
foglalkozik azzal, hogy pl. Gyulajon a dám- és gímszarvas, valamint a vaddisznó
tekintetében mind zárt, mind szabad területi gazdálkodás és vadásztatás folyik,
de azt kell mondjam, nem idegen ez tőlem – főleg nem egy soproni alma materrel
a hátam mögött. De a Katolikus Egyház intézményesen is szívén viseli a
természet védelmét, minden élő sorsát a „másik oldallal szemben” is, azokkal,
akiknek a vadászat (és tegyük hozzá) halászat csak milliárdos gazdasági
ágazatot jelent. Elismerve ennek az ágazatnak a gazdasági potenciálját, ami
fontos mérőszám ugyan, de mi a vadászatot inkább vadgazdálkodásnak, sőt,
tudatos környezetvédelemnek mondjuk és akként is kezeljük, a hozzá kapcsolódó
hagyományok, a szaknyelv és nem utolsósorban a test edzése és a természetjárás
egészségre gyakorolt hatása miatt pedig – mondhatjuk bártan – a szó szép
értelmében ez „szerelem” – sokak életének ünnepe. Az elmondottak után már nem
megy csoda-számba, hogy 2010. szeptemberében Magyarország is otthont adott a
teremtésvédelemért felelős európai püspökök és püspöki konferenciák
megbízottainak „zöld zarándoklata” rendezvényének, sőt, ugyanehhez a témához
kapcsolódóan XVI. Benedek pápa egyik béke világnapi üzenetének alapgondolata az
volt: „Ha a békére törekszel, védd a teremtett világot!” Megismétlem: „Ha a
békére törekszel, védd a teremtett világot!”

Tehát
nem lehet idegen az egyháztól, nem lehet idegen egy pap szájából azt hallani,
hogy természetvédelem, teremtés megóvása, vadgazdálkodás és vadászat. Itt, a
Miklósvári parkerdőben is segít bennünket Istenre hangolódni ennek a teremtett
világnak a szépsége, melyet őriznünk kell. Az, aminek erdészek, vadászok,
halászok, horgászok, természetjárók nap mint nap szemtanúi: az évszakok
változandósága, a színek pazarsága, az élet, ami születik, növekszik és aztán
újabb életnek ad életet; fű, fa, bokor, amire rá lehet csodálkozni; „madárka,
madárka, csattogó rigócska” – ahogy a Csík Zenekar énekli, és sorolhatnánk.
Nemde el lehet ezeken mind tűnődni, kilépve a megszokottból, a szürkéből, és
lelkileg megemelődve eljutni Istenhez, minden szépség forrásához, akiről soha
úgy még senki nem beszélt, mint Assisi Szent Ferenc híres Naphimnuszában.

Szent
Ferenc – akit Boldog II. János Pál pápa 1979-ben az ökológia művelőinek
védőszentjévé nyilvánított – a teremtett világgal szembeni
keresztény magatartás középpontjára mutat rá. Arra, hogy a teremtés Isten
embernek szánt ajándéka, Isten és ember találkozásának színtere, amelynek
Istentől rendelt célja van. A környezet megóvása ezért több, mint a jelen és a
jövő generációk méltó életkörülményeinek biztosítása. Éppen emiatt a keresztény
ember a természeti környezet megóvásakor minden
jóakaratú emberrel kész együttműködni, hiszen ez nem más, mint a közjó, vagyis az emberi méltóság védelme és
előmozdítása.

Keresztény
ember, közjó, emberi méltóság, együttműködés – nagy szavak, lehetne mondani.
Igen, ha csak mondjuk, de senki sem teszi... Itt, most, a Tolna megyei
Tamásiban valami születőben van. Hagyománnyá kellene lennie ennek: az igényes
alkalomnak a találkozásra, közös együttgondolkodásra, egymást emelő-építő
barátkozásra. Annyi érték van a kezünk ügyében, elődeink öröksége, a szakma
nívós művelésére képes emberi tudás, szunnyadó nagy tervek – miért nem aknázzuk
ki őket? Sajnos, többet dolgozunk egymás ellen mint egymással:
politikai-társadalmi életünk hangos a nézeteltérésektől, erőink a másik
lejáratására forgácsolódnak szét, áll a keserű tétel: homo homini lupus – ember
embernek farkasa. Pedig építeni, értéket létrehozni, hagyományt teremteni is
tudnánk.

Krisztusban
kedves Testvérek! Nagyrabecsült Vadászok! Végezetül ennek a megyei vadásznapnak
hubertus-miséjében szabad legyen újra Assisi Szent Ferencre és az ő tanítására
emlékeztetni: azaz, hogy minden élőlény és élettelen jelenség, az egész
világegyetem Isten teremtménye. Az ember pedig alapvető
közösségben él a többi teremtménnyel, s ezt a közösséget Isten kegyelme és
szeretete hozza létre, amely mindenkire egyformán árad. A teremtés isteni
ajándékát tehát elengedhetetlenül tiszteletben kell tartani: óvni, művelni,
felelősen gazdálkodni, vadgazdálkodni vele. Így születik meg majd mindannyiunk
örömére az „Erdő és vad harmóniája.” Amen.”

A szentmise után
az új vadászok avatása és áldása, divatbemutató, vadászkürt- és zenekari bemutató,
valamint vadászkutya fajtabemutató- és munkabemutató követett.

A nap során a
tengelici általános iskola kisdiákjai előadásában megmosolyogtatóan kedves színdarab
következett. A kis Vuk jelmezbe öltözött gyerekek előadását a közönség nagy
tapssal és széles mosollyal jutalmazta. Más programok mellett néptánc bemutató
is színesítette a nagyszínpadon folyó eseményeket. Az állandó jellegű programok
idén sokkal színesebbre hangolták a fesztivál jellegű vadásznap eseményeit,
mind az megszokott volt. A megjelent és trófea büszkeségeiket – no meg
főzőtudásukat - bemutató 22 vadásztársaság sátraiban történt jóízű
vadászbeszélgetések, valamint a két, vadgazdálkodásban kiemelkedően jelentős
állami erdőgazdaság – a Gyulaj Zrt. és Gemenc Zrt. – sátraiban állandó vadászfestmény
és trófeakiállítás mind egy-egy külön helyszínei voltak régi barátságok
felelevenítésének és közös vadászatok idő homályába vesző emlékeinek közös
újratárgyalásának. A közel 35 kiállító és regisztrált kereskedő széles
választékot, valamint nézni-, és kipróbálni valót adott a kilátogató 3000-3500
embernek. A vadász- és lövészfegyverek valamint a vadász céltávcsövek és profi
taktikai, lövészeti eszközök arzenálja fogadta az érdeklődőket a világ vezető
gyártóitól. A nem vadászó közönség sem marad megvásárolható portéka nélkül.
Akiket az igazi fegyverek és távcsövek nem hoztak lázba, azok lézerlövészetben
vagy légpuskalövészetben mérhették össze lő tudásukat minden korosztályban. A
tolnai borok vagy az erdélyi kürtöskalács kóstolásán keresztül különböző
vidékek változatos íz világában tehettek egy kis barangolását az arra
vállalkozók. Szinte felsorolni sem lehet mi mindent lehetett kapni az egész
napos, ingyenesen látogatható rendezvényen. Festett porcelán és kerámia
emléktárgyaktól a vadászruházaton keresztül egészen a különleges mézig és házi
készítésű orvosi biokenőcsökig bezárólag sok minden csábította kóstolásra,
kipróbálásra és bemutatásra a vendégeket. Az ősmagyar sátor eleink szokásait és
divatját hivatott bemutatni magyar és az egyébként számos külföldi érdeklődőnek
egyaránt. Amíg a felnőttek beszélgettek és méltón ünnepelték a vadászat Tolna
megyei áldásait, addig a Lengyel-Annafürdői Turisztikai és Természetismereti
Központ szakemberei gyerekfoglalkozásokat tartottak, túrával és rajzversennyel emlékezetessé
téve a jövő generációjának is ezt az alkalmat. Hallgatva az utólagos
véleményeket, elmondható, hogy Tamási jó helyszínválasztásnak bizonyult arra,
hogy a magyar, valamint külföldi látogatók méltón és kiváló hangulatban
ünnepeljék a vadászat ősi hagyományának méltóságát, megmutatva, hogy e nemes
szenvedély mindig együtt jár a természet teremtményeinek és az ember mély
tiszteletével.

Kovács Tamás