A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. parkerdői – 2. rész: a Tengelici parkerdő

Megjelenítés dátuma: 2024. május 07.

A tengelici parkerdő a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. kezelésében lévő egykori kastélypark emlékét őrzi. A mai formájában látható helyi védettséget élvező Benyovszky park korábban a nemesi család kastélyához tartozó uradalmi kert volt, amely 1977-ig országos védettséget kapott. A parkerdőben található fás-, illetve lágyszárú növényzetet az 1800-as évek második felében telepítették, valószínűsíthetően 1860 és 1880 között. 

A terület egykori gazdái tudatos és megtervezett erdőtelepítési munkát végeztek, mely során meghatározott térbeli elrendezést alkalmazva a határvonalakra lepényfát (Gleditsia triacanthos) és nyugati ostorfát (Celtis occidentalis) ültettek, a kastély előtt pedig egy rózsakert került kialakításra, mely felülnézetből a nemesi család (Benyovszky, Gindly) monogramját ábrázolta.

Korábban a parkerdőben található tó is kastély kertjéhez tartozott, melynek a keleti oldalán egy virginiai borókából (Juniperus virginiana) álló fasor vezetett egészen a Benyovszky kápolnáig. A tó sajnos az utóbbi évek száraz periódusai miatt nem kapott vízutánpótlást és kiszáradt. A tó meder és a környezete még ma is őrzi az egykori vizes élőhely maradványait. A tóban és az egykori állóvíz partján a vizes élőhelyre jellemző növénytársulások megmaradtak. Fehér fűz (Salix alba), mézgás éger (Alnus glutinosa), gyékény fajok (Thypa sp.), közönséges nád (Phragmites australis), zsombéksás (Carex elata). 

A parkerdőben található Benyovszky sírkápolnát a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére építette 1913-14-ben gróf Benyovszky Rezső, ahová a tragikusan elhunyt kisfiát, Emánuelt és majd őt magát temették el. Az épületet az elmúlt 100 évben sírfosztogatók többször feltörtek, a kápolnát súlyosan megrongálták. A romos kápolnát és a környékét 2013-2014-ben a Gyulaj Zrt. felújította, a Benyovszkyak földi maradványait exhumáltatta és újratemetési ünnepi katolikus szertartással újratemettette. A kis erdei kápolna ékköve lett az erdőnek.

Az erdőben megtalálható a Gindly emlékoszlop. A Benyovszkyak előtt a Gindly család tagjai voltak a terület urai. Ez az oszlop a család három generációjának állít emléket. Kis promenádok (sétányok) kötötték össze a kert fő sétaútjait, amelyek mutatják az egykori barokk stílusú angolpark tervezett szerkezetét. A kert fő érdekességét az adta, hogy olyan fafajok találhatók meg benne, melyek idegen tájakról hoztak be és érzékkel jó helyekre ültették, amelyek ma is megtekinthetők és emléket őriznek az utókor számára. 

A parkerdőben megtalálható több igen különleges fafaj is. Például a hamvas tölgy (Quercus pedunculiflora), más néven szürke tölgy, mely morfológiai felépítésében hasonlít a kocsányos tölgyhöz, de annál meleg,- és szárazságtűrőbb, ezért fontos szerepe lehet Magyarországon a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Főként a tótól távolodva találhatjuk meg. A kaukázusi szárnyas dió (Pterocarya fraxinifolia), mely kaukázusi, kelet-török és észak iráni eredetű diófaj. Főként jobb vízellátottságú erdőkben, folyópartokon, mocsaras területeken él. A parkerdőben közvetlenül a tóparton és a szigeten találkozhatunk vele. Kanadai vasfa (Gymnocladus dioicus) őshazája észak-amerika, Magyarországon ritkán ültetik, mert az enyhe klímát kedveli, ennek ellenére Közép-Európában télálló. Nagy szárnyalt levelei és őszi lomszíne dekoratív parkfávál teszi, a kastély előtti tisztáson találkozhatunk vele. A kápolna környékén találhatóak a kalábriai feketefenyők (Pinus nigra ssp. calabrica), melyek Korzikán, Kalábriában és Szicíliában őshonosak, 900 – 1800 m tengerszint feletti magasságban. A legkedvezőbb alaki tulajdonságokkal rendelkező feketefenyő alfaj. Nagytermetű, akár a 40 m-es magasságot is elérheti. Az országban egyedül itt található meg állományszerűen. A tó körüli lápos részeken találkozhatunk a fekete nyarakkal (Populus nigra) hazánk síkvidéken előforduló őshonos fafaja. Magassága elérheti a több mint 30 métert. Törzsvastagsága elérheti akár a 1,5 méter mellmagassági átmérőt is. A fászárú szöveteinek speciális elváltozása ennél a fafajnál érdekes törzsalakulot, ún. „csomorosságot” eredményez, mely a bútoriparban kedvelt un. „csomoros” nyár. A területen található nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) őshazája Észak-Amerika keleti része, a síkságok fája, ahol folyóvölgyek mély hordaléktalaján más keményfákkal alkot erdőtársulást. Hazánkba az 1900-as évek első felében került. Európában nincs nagy erdészeti jelentősége, azonban hazájában a szilekhez hasonló faanyaga miatt a bútoripar hasznosítja.

A tó környezetében egy homoki láperdő élővilágát tekinthetjük meg. A láperdők kialakulását az oxigénszegény többletvíz határozza meg. Főleg medencékben, lefolyástalan területeken alakulnak ki és nem a klíma az elsődleges tényezője az erdőtársulás kialakulásának. Itt a parkerdőben a láperdők közül egy körülbelül 1,5 hektáros égeres mocsárerdő található. Főfafaja a mézgás éger (Alnus glutinosa). Erre a fafajra jellemző, hogy elviseli az oxigénszegény környezetet és a hosszabb ideig tartó „vízben állást”. Megtalálható még emellett a magas kőris (Fraxinus excelsior), a vénic szil (Ulmus laevis) fafajok. A parkerdő cserjeszintje változatos, megtalálható itt a fekete bodza (Sambucus nigra), kányabangita (Viburnum opulus), kutyabenge (Frangula alnus). Gyepszintje is nagy változatossággal mutat. Megtalálható itt a mocsári sás (Carex acutiformis), mocsári gólyahír (Caltha palustris), a gyöngyvirág (Convallaria majalis), a hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), mocsári zsurló (Equisetum palustris). 

Az itt élő állatvilág különleges jelentőségű. Megtalálható számos ritka és védett faj. Csak néhányat említve: dunai tarajosgőte, vöröshasú unka, barna ásóbéka, zöld varangy, mocsári teknős, fekete harkály, nagy fakopáncs, zöld küllő, csuszka, örvös galamb, seregély, ökörszem, sárgafejű királyka, macskabagoly, gyöngybagoly, kuvik, cinege fajok, sárgarigó, holló, egerészölyv, különböző denevérfajok (pl.: nyugati piszedenevér, horgasszőrű denevér).

A Gyulaj Zrt. által fenntartott és kezelt tengelici erdőtömb egy része helyi jelentőségű természetvédelmi terület, egy kis része ex-lege műemléki környezet. A parkerdő jelen állapotban való megőrzése hosszú távú feladat. A védettség miatt a nem végezhetünk többféle erdészeti munkát. A területen kizárólag egészségügyi fakitermelés folyik 2-3 évenkénti visszatéréssel, melyek során a kiszáradt és azok közül is a veszélyesnek ítélt fák kitermelése folyik kíméletes fahasználati módszerekkel. A ledőlt holt faanyag a területen marad, mely élőhelyet biztosít az itt élő védett és nem védett állatfajoknak. Ezenfelül az invazív fafajok terjedésének megakadályozása komoly erdőgazdálkodási feladat, hogy a kialakult erdőkép megmaradhasson.

A települések közelében lévő erdőterületek ökoturisztikai jelentősége egyre fokozódik, ezért az ilyen jellegű parkerdei környezet megóvása és fejlesztése nagy jelentőségű. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. számos ilyen berendezést hozott létre a területen, tűzrakóhelyek, asztalok, pihenőpadok, fedett esőbeálló és több fahíd is létesült az elmúlt években. Ezen erdei környezet remek pihenést és kikapcsolódást biztosít mindenki számára. A Tengelici parkerdő látogatottsága az utóbbi időben igen jelentőssé vált.

Szöveg: Papp Dávid műszaki vezető (Gyulaj Zrt.)

Fotó: Gőbölös Péter (Gyulaj Zrt.)