A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. 2024. november 5-én tartotta a már hagyományosnak is mondható helyszínen a Tamási melletti Miklósvári parkerdőben a Szent Hubertus kápolna és erdei tó festői, már-már meseszerű környékén a 2024. idényben elejtett gím és dámbikák trófeáinak szemléjét.
A részvénytársaság a 4 vadászterületén (Gyulaji vadászterület, Hőgyészi vadászterület, Kisszékelyi vadászterület és a Bikács-Kistápéi vadászterület) elejtett bőgésben 56 db gímbika és 154 db dámbika összesen 210 db trófeájából, 45 db gím és 65 db dám trófeát állítottak ki. A két vadfaj 110 db trófeájának megtekintésére nagyon sokan érkeztek Tolna vármegyéből és az ország minden tájáról, sőt külföldről is. Iskolások és óvodások is sokan jöttek, akiknek különösen örültünk!
A Vadászkamara Kürtegyüttese gyönyörű szólamaival kezdődött a trófeaszemle a tó és az erdő semmivel fel nem érő kiváló akusztikájában, mindez a természet őszi pazar lombszíneződése mellett.
Az ünnepi szignálok után Gőbölös Péter a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója köszöntötte a az egybegyűlteket. A vezérigazgató köszöntőjéből idézünk:
„…Igazi ünnepnap ez a mai. Nekünk vadgazdálkodóknak talán a legnagyobb szakmai ünnepünk! Boldogság az számomra, hogy sok nem vadászt is látok itt, akik együtt ünneplik velünk azt, hogy mi a szakmai tevékenységeinkkel a természettel együtt tudunk élni!
Miért tartunk trófeaszemléket? Miért érezzük ezt kiemelt programnak, hogy a szakmának, a vadászoknak, a természetkedvelő érdeklődőknek, a gyerekeknek bemutassuk az adott év bőgésben és barcogásban esett bikáinak a trófeáit?
Sok-sok érvet fel tudnék sorolni, hogy miért fontos ez! Azonban az egyik legfontosabb, és a civil társadalom számára a legmegnyugtatóbb választ emelem ki: annak demonstrálása, hogy a vadállomány, – aminek a fenntartása a feladatunk és vadász szakmai hivatásunk alapja, – szépen jelen van területeinken és fejlődik, sőt az állományai javulnak, mindezt az élőhellyel harmóniában. A trófea minősége első számú indikátora a vadállomány egészségi állapotának, az állomány ivari és korosztály-összetételének megfelelőségének, mindezekből következik, hogy a vad élőhelyi, vadeltartó képességi megfelelőségének is. A világon látható folyamat, hogy ahol a vadászat és a vaddal való gazdálkodás tevékenysége megszűnik, ott az adott vadfajok léte is megszűnik, mellyel összefüggésben a vad élőhelye is elpusztul, sőt a vadászható vadfajok mellett a védett és veszélyeztetett vadon élő állatoké is, erre pl. az afrikai kontinensen számos szomorú példát lehet látni napjainkban.
Ki kell hangsúlyozni, hogy a vadgazdálkodói tevékenységünkkel, a vadnyugalmának és élőhelyének a védelmével számos védett és fokozottan védett állat fennmaradását is biztosítjuk. Pl.: a klímaváltozással összefüggő iszonyatos aszályban, pusztító légszárazság idején a folyamatos vaditatással sok védett állatfaj életét mentettük meg, tartottunk fent oázisként működő itatók környéki kis biotópokat.
Akik az elmúlt 15 évben a Gyulaj Zrt. trófeaszemléit követik, azok pontosan láthatják a tény adatokból és a felsorakozó trófeák megjelenéséből, hogy a vad minőségében és az élőhellyel arányos mennyisége kiválóan alakul. A vadászattal nem szimpatizálók gyakori kérdése, hogy lesz majd jövőre is szép vadállomány a természetben? A trófeaszemlék évről-évre egyértelműen bemutatják, hogy igen!
A vadászat az egyik, hanem az emberiséggel egyidős tevékenység. A vadászati tevékenység formája, etikája az utóbbi 300 évben jelentősen változott, mely a mai un. modern világban már egy szép tradícióvá alakult át. Ami a jelen korunkban hagyományként megmaradt, az egy különlegesen védendő elem. Ebben a plasztik-műanyag világban, minden mesterségesség, szintetikussá válik. Műhús, műbor, műszőr, műcsont, fröccsöntött sok minden. A vadászat még az a tevékenység, ami a természettel szimbiózisban, azzal együttműködve állít elő természeteset. A természetben megélt csodálatos ősi, a génjeinkben megörökölt érzésekkel. Ezek nem „műanyag” érzések, ezek nem szintetikus laboratóriumi folyamatok, hanem a Teremtő által adott színek, illatok, anyagok. A vadászat egy varázslat, a szarvasbőgésben és a dámbarcogásban vadászni többszörösen az! Aki ezt átélheti, az olyan, a lelkét építő élményt él át, amelyet mesterségesen nem lehet előállítani. Később a megszerzett vadtrófeáját megpillantva az évek és évtizedek múlva is az elejtő képzeletében megjelennek, filmszerűen leperegnek a természetben szerzett felejthetetlen élmények, a színek, az illatok, a mozdulatok és az érzések. Ezek a trófeák az ország és világ távoli tájain élők lakásaiba, irodáiba hirdeti a Tolna vármegyei táj szépségét és természeti gazdagságát!
15 évvel ezelőtt, amikor meghirdettük, hogy a trófeaszemlékre hívjuk meg a gyereket, a szakmán belül is komoly támadásokat és sommás kritikákat kaptam, mondván: „ez nem egy zsibvásár vagy hasonló, ezek a trófeaszemlék szemlék a szakmának szólnak!”
Az én szakmai vezetői álláspontom azonban mit sem változott másfél évtized alatt: Nem, a trófeaszemléink a szakmának is szólnak, a szaksajtónak is szólnak, de! A gyerekek a jövő! Ők még tiszta, nem eltorzított és nem berögzült tájékozatlan és a természetben, a természetért soha nem tevékenykedő felnőttektől átvett negatív gondolatokkal jelennek meg itt, hanem ők érdeklődve figyelik és értik meg a természetben jól a vaddal való foglalatosság lényegét! Az egykori hivatalos látogatóim, a Szent Balázs Óvoda egyik óvodás csoportjának kérdései logikusak, kézenfekvőek voltak. A gyerekek nagyon „be tudnak kérdezni”, nem izzasztottak meg még talán úgy kérdésekkel, mint a kis ovisok. A pici gyerekeket minden érdekelte és mindent igyekeztek a természet folyamatai közül megérteni és mélységében átlátni. Nagyon jó döntésnek tartom azt, hogy a gyerekeket meghívjuk a trófea szemléinkre és ennek öröme az ő szemük érdeklődő csillogásából is látszik! ...”
A vezérigazgató vadászterületenként, Gyulaji-, Hőgyészi-, Kisszékelyi- és a Bikács-Kistápéi vadászterületek vonatkozásában részletesen ismertette a 2024. év idényében az eddig elejtett trófeák statisztikai adatait:
GÍMSZARVAS:
A Gyulaj Zrt. négy vadászterületén a bőgésben elejtett 56 db gímbika vonatkozásában az átlag trófeatömeg: 7,70 kg volt.
A két legnagyobb trófeatömegű gímbika: 13,60 kg (Bikács-Kistápéi vadászterület) és a 12,01 kg (Hőgyészi vadászterület).
A gímtrófeák érmes aránya: 75 %, melyből arany: 14%, ezüst: 38%, bronz: 23%.
A gímtrófeák 64%-a 180 CIC feletti. Ezen belül a 180-190 CIC: 14%, 190-200 CIC: 25%, 200-210 CIC: 11%, 210-220 CIC 7%; 220 CIC < 7%.
A TOP3 gímbikából a TOP 1.: 239,17 CIC (Bikács-Kistápé), a TOP 2.: 228,82 CIC (Hőgyész); TOP 3.: 228,13 CIC (Hőgyész).
A trófeaszemlén 45db gímbika trófeát állítottunk ki.
DÁM:
Az eddig a barcogási idényben Gyulaj Zrt. négy vadászterületéből háromban (Gyulaji-, Kisszékelyi- és Hőgyészi vadászterület) elejtett 154 db átlagos dámbika trófeatömege 4,01 kg volt.
A három legnagyobb trófeatömegű TOP 3 dámbika: 6,40 kg, 6,35 kg és 6,00 kg (Kisszékelyi vadászterület).
Az eddig elejtett dámbikákból 13 db 4,50-5,00 kg; 10 db 5,01-5,50 kg; 8 db 5,51-6,00 kg; 2 db 6,01 kg-nál nagyobb!
A dámbikák érmes aránya eddig 61 %, azonban ki kell hangsúlyozni, hogy 26 db Gyulaji vadászterületen esett dámtrófea hatósági bírálata még folyamatban van, így az összes dámbika érmes aránya 75% lesz, vagy az fölé várható. Az arányok (26 db gyulaji dámbika adatai nélkül): az aranyérmesek 40%, az ezüstérmesek: 16%, a bronzérmesek: 6%.
A dámtrófeákból 30 db 200 CIC feletti, ebből 7 db 210 CIC feletti 2 db 220 CIC feletti. Ez utóbbi kettő 226,77 CIC és 229, 57 CIC pontosak voltak (Kisszékelyi vadászterület).
Fontos kiemelni, hogy 6 db kisszékelyi és 1 db gyulaji dámbikánk trófeája az előírások szerint az Országos Trófeabíráló Bizottság előtt is megmérettetik!
A trófeaszemlén 65 db dámbika trófeáját állítottuk ki.
Zárszóként a vezérigazgató megköszönte minden Munkatársának a munkáját, hiszen ezt az eredményt csak egy kötelékben és csapatként lehet elérni. Megköszönte a vadászati ágazatvezetés, a vadászatszervezés, a vadászati értékesítés munkáját, az erdészetek és a vadászati szakszemélyzetnek a helytállását, a számvitel-ügyvitel, jogi képviselet és kivétel nélkül minden Munkatárs fáradozását, mert az ő kiváló munkájuk nélkül a részvénytársaság ezeket a szárnyaló, kiemelkedő eredményeket nem tudta volna és tudná elérni. A cég munkájában szervezeti tevékenységek együttműködése minden mindennel összefügg.
Gratulált vadászüdvözlettel az elejtőknek is, azt kívánva, hogy a sikeres és sikertelen vadászatok során szerzett élményeik, annak minden eleme épüljön be a lelkükbe és megjegyezte, hogy jöjjenek vissza hozzánk máskor is vadászni!
Az ünnepség Prof. Dr. Kovács Levente, a Gyulaj Zrt. Felügyelőbizottsága elnökének, a Magyar Bankszövetség Főtitkárának a beszédével folytatódott, amelyből idézünk:
„… A teremtett világ szép! Jó a világosság és a sötétség, jó a szárazföld és a tenger, jó a növényvilág és jó az állatvilág, működik a természetben a körforgás, csodálatos a világegyetem. Ahogy Mózes első könyvének első fejezetéből ezeket meg is jegyezhetjük.
A természetben tudunk a leghatékonyabban pihenni. Hétvégékre megtelnek az erdők túrázókkal, kikapcsolódni vágyókkal. A természeti szépségek, a hegyek/dombok formái, a különleges természeti alakzatok, most az őszi színek, a felbukkanó vadállatok a maguk csodáikkal évezredek óta rabul ejtenek minket.
Tudták ezt az uralkodók is. Így például az egyik leggazdagabb császár, a kínai császár a nyári palotájába nem művészek által megalkotott szobrokat, hanem a természet által létrehozott csodákat, egyedi kialakítású természetes kősziklákat helyeztetett ki. Ezekből nincsenek hamisítványok, nincsenek utánzatok. Ezekből csak egy darab van, aminek a szépsége utolérhetetlen. A természeti csoda időt álló. Trendi volt ez ezer éve, a múlt évszázadban és az ma is. Ennek okai: az egyedisége, a szépsége, a természetessége és a maradandósága.
A vadászati trófeák ugyanezekkel az ismérvekkel bírnak. A vadász ezer trófea közül is ki tudja választani a saját találatának az eredményét, mert nincs köztük kettő egyforma. Például a szarvasagancs esetén a forma kecsessége, összetettsége, szerkezete, fennköltsége magával ragadja a látogatót. A vadászoknak minden trófeához külön szenvedélyes történetük van, mely izgalmat, küzdelmet, kitartást tartalmaz. Ezen izgalmas történetek mögött azonban mindig a hosszú és kemény munka áll. A felelős vadgazdálkodás, a vadállatoknak az ideális élettér biztosítása, árvíz idején a vadállatok mentése, télen pedig az etetése, a minőség kiválasztása, stb. – ezek a vadászok és az erdészetek közös feladatai.
Itt Tamási környékén és a megye erdeiben a világ legkülönlegesebb trófeáival is találkozhatunk. Az itteni dámszarvas agancsok közül sok az érmes, köztük az aranyérmes is. Azaz a mostani trófea kiállításunk egy olyan éremgyűjteményhez hasonlítható, amelyikben sok az aranyérem, méghozzá az olyan aranyérem, amelyekből csak egy-egy darab született, és az éppen a mi tolnai erdeinkben. Ha ilyet szeretnél látni, akkor azt nem tudod megtenni idegen országban, hanem csak idehaza, Tamásiban. Tisztelettel nézzétek végig ezt a kincses gyűjteményt, kérdezzetek a történetekről és legyetek büszkék rájuk.
Legyünk hálásak a Gyulaj Zrt. munkatársainak, akik megőrizték és nemesítették a saját vadállományunkat. Köszönjük munkátokat! Hajrá Péter, hajrá vadászok és erdészek. Őrizzétek és fejlesszétek tovább nemzeti kincsünk ezen egyedi darabjait! ...”
Az ünnepi beszédeket dr. Horváth Kálmán főispán zárta, a Tolna Vármegyei Kormányhivatal képviseletében, aki a beszédében kiemelte a Gyulaj Zrt. erdészeti és vadászati ágazatban betöltött példaértékű szerepét, valamint a tudományosan megalapozott vadgazdálkodás jelentőségét. A Gyulaj Zrt., a természettel összhangban és érdekében működő vármegyei tevékenységét példaként állította a megjelentek számára.
Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
Fotó: Németh Bálint (Gyulaj Zrt.)