A közelmúltbeli uniós éghajlat- és természetvédelmi jogszabályokban meghatározott természetvédelmi/tájhasználati célok teljesítéséhez gyakran az állami tulajdonban lévő erdőket tekintik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Az európai állami erdőgazdálkodási szervezetek most és a múltban is bizonyítottan a legmagasabb fenntarthatósági normákat követik az erdőgazdálkodásban, beleértve az értékes élőhelyek és fajok megőrzését.
Az EUSTAFOR-tagok által kezelt 55,5 millió hektár állami erdőből több mint 17 millió hektár áll a nemzeti természetvédelmi törvények védelme alatt, közel 11 millió hektár szolgál védelmi erdőként, és további 11 millió hektárt Natura 2000 területként jelöltek ki.
Az állami erdők további korlátozása az ambiciózus táj és természetvédelmi célok elérése érdekében azonban elhibázott megközelítés, és e célok elérése nem lehet az állami erdők elsődleges feladata.
Az állami erdőknek számos más szerepet is be kell tölteniük, többek között a fafeldolgozó ágazat fenntartható faanyagellátását, amely cserébe munkahelyeket biztosít a korábbi évtizedekben destabilizálódott vidéki területeken.
Az erdőgazdálkodás és a faipar gazdasági hatása Európában 1,114 milliárd euró bruttó hozzáadott értéket jelent (majdnem pontosan Spanyolország 2019-es nemzeti értékét) és 17,5 millió munkahelyet ad az értékláncon belül (ez Hollandia lakossága volt 2021-ben).
Emellett az állami erdők nyitva állnak az európai polgárok előtt, és fontos szerepet játszanak a látogatók fogadásában a többfunkciós gazdálkodás részeként. Az állami erdők gyakran segítik a kormányokat és intézményeket tevékenységeik finanszírozásában is, beleértve az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással, valamint a természetvédelemmel és helyreállítással kapcsolatos tevékenységeket.
Az EUSTAFOR tagjai hangsúlyozni kívánják, hogy a társadalmi célok legszélesebb körének elérésének legjobb módja az aktív és felelősségteljes erdőgazdálkodás, amely egyensúlyt teremt a természetvédelmi, a védelmi és a termelési célok között.
Európa számos erdei ökoszisztémájában az aktív gazdálkodás elengedhetetlen az értékes élőhelyek fenntartásához, amelyek az ember és a természet közötti évszázados kölcsönhatás közvetlen eredményei. Ezek az élőhelyek eltűnnének, ha az emberi beavatkozás csökkenne. A mediterrán térségben pusztító erdőtüzek valószínűleg az egyik legjellemzőbb példa arra, hogy a gazdálkodás elmaradása katasztrófához és a természeti értékek elvesztéséhez vezethet.
A természetvédelmi stratégiák nem összpontosíthatnak pusztán a nagy mértékű földterület felhalmozására a védelmi célok elérése érdekében. Ehelyett a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a hangsúlyt az alacsony környezeti teljesítményű, leromlott állapotú földterületek állapotának javítására kell helyezni.
A földvédelemnek, különösen a szigorú védelemnek, tudományosan megalapozottnak kell lennie, világos természetvédelmi célokkal, a gazdag biológiai sokféleség minőségi képviseletét figyelembe véve, valamint társadalmilag működőképesnek és gazdaságilag megvalósíthatónak kell lennie. Végső soron a szigorú védelem nem eredményezheti a javítani és megőrizni kívánt értékek elvesztését.
Ezért az EUSTAFOR nyomatékosan kéri az érintett döntéshozókat, hogy vizsgálják felül az állami erdők korlátozására irányuló stratégiájukat, mint az általános földvédelmi célok elérésének egyszerű módját.
Az EUSTAFOR és tagjai hangsúlyozzák, hogy az állami erdészeti szervezetek által évtizedek óta folytatott felelős és fenntartható erdőgazdálkodás magas természeti értékeket eredményezett, amelyek pozitív hatással vannak a vidéki közösségekre, a társadalmi jólétre és a helyi gazdaságra.
Mi a tét?
Forrás: EUSTAFOR, Referálja: OEE
Szerző: Fordította: Kovács András/OEE
Fotók: EUSTAFOR, Pilisi Parkerdő Zrt., Bakonyerdő Zrt.
Hírszerkesztő: Nagy László
