Megjelenés dátuma: 2016. május 5.

2016. április 28-án 9 órai kezdettel újszerű kezdeményezéssel nemzetközi, online, angol munkanyelvű konferenciát tartottak a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának tanácstermében. Az internet adta lehetőségeket felhasználva három intézmény (az Uráli Állami Erdészeti Egyetem, Jekatyerinburg, Oroszország, a Mendel Egyetem Erdészeti Kar, Brno, Csehország és a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara, Sopron) képviselői és hallgatói tartottak előadásokat a klíma- és környezeti változások erdei ökoszisztémákra gyakorolt hatásairól.A technikai háttér érdekessége, hogy nem volt szükség különleges videokonferencia berendezésre, szélessávú internettel, egyszerű webkamerával és kivetítővel valamint egy laptoppal jó kommunikációt lehetett biztosítani a helyszínek között. A konferencia megnyitása, valamint a rektori, dékáni sőt, Jekatyerinburgban konzuli üdvözletek elhangzása után a konferencia témáját dr. Mátyás Csaba akadémikus úr gondolatébresztő előadása vezette be, mely szerint a globális változások az eddigi legnagyobb kihívás jelentik az erdészet számára. A konferencia főszereplői a hallgatók és doktoranduszok voltak, előadásaik számos témakörben hangzottak el: beszéltek többek között az imissziós hatásokról, a klímaváltozás hatásáról a fák magassági növekedésére valamint a madár és a rovarvilágra. Ugyan a vizsgálatok helyszínei földrajzilag távol esnek egymástól, de a vizsgálati módszerek és a következtetések megállapításának módszertana hasonló volt. Minden hallgató komolyan vette a megmérettetést, alaposan felkészültek, de a nyelvtudásban és az előadáskészségben még mutatkoztak különbségek.  A hagyományteremtő céllal megrendezett konferencia célja éppen ezért kettős: egyfelől a hallgatók lehetőséget kapnak a az egymás közötti tapasztalatcserére, másfelől gyakorlatot szerezhetnek abban, hogy idegen nyelven, nemzetközi környezetben mutassák be kutatási eredményeiket. Összefoglalva megállapítható, hogy a konferencia – az első próbálkozásnál természetes technikai zökkenőktől eltekintve – sikeres volt. Nagy előnye az online konferenciának, hogy a szervezési erőfeszítéseket nem tekintve gyakorlatilag ingyenesek. Természetesen a szakemberek személyes találkozóját, a személyes ismeretséget semmi sem pótolhatja, de az ilyen rendezvények nagyon is alkalmasak gyakorlásra, hatékony eszmecserére. Folytatásként a Kar és a konferencia szervezői további lehetséges partnerek bevonásán is gondolkodnak. A hasonló rendezvények aktívan hozzájárulnak a tudás nemzetközivé válásához, a hallgatóknak pedig segítenek felkészülni a nemzetközi porondra való kilépésre.

A konferencia technikai és szerver hátterét a Nemzeti Információs és Infrastruktúra Fejlesztési Intézet biztosította, mely segítséget a szervezők ezúton köszönnek meg. A konferencia utólag is megtekinthető, az 1. rész és a 2. rész linkjére kattintva.

Iszak Noémi

Megjelenés dátuma: 2016. május 5.

Április utolsó hétvégéjén került megrendezésre a „Mit esznek erdeink vadjai” családi-túra a Tamási Vadasparkban. Szervezőink büszkék lehetnek, mert szép számmal érkeztek résztvevők a túrára és az idő is nekik kedvezett. Napsütéses, kellemes, meleg tavaszi nap volt. Mindenki izgatottan várta a program kezdetét. Segítségünkre volt Takács György, a vadaspark vadgondozója. A vadaspark 20 hektáros területen fekszik, közel 1,5 km-es kijelölt túraútvonallal, amin a látogatók végigsétálhatnak és a vadasparki kilátó tetejéről szemlélhetik a gyönyörű kilátást. Itt kipróbálhatják a földbe süllyesztett leskunyhót, ami speciális üveggel van ellátva, így mi mindent látunk, viszont vadjaink nem látnak, és nem éreznek minket. Itt megfigyelhetünk dámszarvast, gímszarvast, és ha szerencsénk van, muflonnal is találkozhatunk. Az állatsimogatóban pedig lusta, dagonyázó vaddisznók várják, hogy kedvenc eleségükből szórjunk az etetőjükbe. A program a leskunyhóval kezdődött. A takarmány kiszórása után kolompolás hívta az állatokat a les elé. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy az állatok megindultak a takarmányszóró felé. Bár csendre intett minket a vadgondozó, a gyerekek nem tudták megállni, hogy ne kommentálják, éppen mit láttak. Miután elfogyott az ennivaló és szétszóródtak az állatok, tovább indultunk. Itt szegődött mellénk egy új kísérő, Sára, a gím tehén. Sárának nagy sikere volt, főleg a gyerekek körében. Nagyon szelíd, jámbor állat, türelmesen végigkísért minket a túraútvonalon, megvárta, míg a kilátóba felmentek a gyerekek. Ha kellett, fényképezkedett velük, rágcsálta a neki szedett falevelet, és engedte, hogy a sok kis kezecske simogassa. Körutunk végén az állatsimogató várta a gyerekeket, ahol vaddisznókat és dámszarvasokat lehetett közelebbről megfigyelni. Túránk végére kellőképpen elfáradtunk, de élményekben gazdagon térhettünk haza.

Az alábbi képek tovább nagyíthatóak (klikk a képekre!):