Együttműködési
megállapodást kötött a Gyulaj Zrt. és a rendőrség a fatolvajlás és az
orvvadászat visszaszorítására. Vad és fa csak megfelelő okmányokkal
szállítható.

Az állami erdőnek is van
gazdája. És bizonyos dolgok csak a gazda engedélyével végezhetők. Ezek
közé tartozik mindenekelőtt a favágás és a vadászat. Erre Gőbölös Péter a
Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Nemrég kinevezett vezérigazgatója
hívta fel a figyelmet egy múlt heti fórumon. Persze a Tamási melletti
vadászházban jelenlévők pontosan tudták, hogy miről van szó, hiszen a
területileg illetékes rendőrkapitányokat hívta meg az erdészeti társaság
vezetője, hogy együttműködési megállapodást kössenek az orvvadászat és a
falopás visszaszorítására.

A 22 ezer
hektáros gazdaság három erdészetből áll: a pincehelyiből, a tamásiból
és a hőgyésziből. Ebből adódóan négy rendőrkapitányság illetékességi
területét is érinti: a dr. Marcsek Sándor által vezetett bonyhádit, a
dr. Bognár Szilveszter irányította tamásit, továbbá a dombóvárit, ahol
dr. Szijártó István, és a paksit, ahol dr. Kuti István a rendőrkapitány.

Nagy
a dilemma manapság, hogy mi számít falopásnak. Vannak mélyszegénységben
élő családok, melyek tagjai a szó szoros értelmében megfagynának, ha
nem gyűjtögethetnének egy kis rőzsét, és ott a másik véglet, a
láncfűrészekkel és szállítójárművekkel felszerelt, szervezett
rablóbandák. Utóbbiak börtönt érdemelnek, de hogy a gallygyűjtőkkel mi
legyen, arról még az erdészeti és rendőrségi vezetők véleménye sem volt
egységes.

A tanácskozáson résztvevő
megyei rendőrfőkapitány, dr. Soczó László és a dombóvári kapitány, dr.
Szijártó István is annak a véleményének adott hangot, hogy valamiféle
szociális fakiadást, ágfagyűjtési lehetőséget célszerű lenne bevezetni,
mert azzal megelőzhetnék azt, hogy az értékesebb állományt kezdjék
pusztítani a fűteni másképp nem tudók. Az elzárásnak van ugyan
elrettentő hatása, de mi történik, ha olyasvalakit zárnak el három
napra, aki a család egyetlen épkézláb tagja. És nem maradnak otthon
mások, csak az öregek, a nyomorékok, a gyerekek?

Mindezzel
csak részben értett egyet Gőbölös Péter. A vezérigazgató hangsúlyozta:
neki és kollégáinak az a dolga, hogy az állami erdővagyont megőrizze és
gyarapítsa. Nem tehetnek különbséget fatolvaj és fatolvaj között. Arra
van lehetőség, hogy a kirándulók gyűjtsenek egy kosár gombát, erdei
gyümölcsöt, rakjanak tábortüzet, vágjanak nyársfákat, de nagy tételben
mindenhez, még a makkgyűjtéshez is engedély kell. A szállításhoz pedig
menetlevél. Csak a megfelelő dokumentumok birtokában vihető ki az
erdőből fa is, vad is. Az együttműködési megállapodáshoz ezekből
mintákat csatoltak, hogy majd az igazoltató rendőrök láthassák: rendben
van-e a fuvar, vagy illegális fakitermelővel, orvvadásszal van dolguk.

Az
erdő és a vadállomány védelmének fontosságát hangsúlyozta a Gyulaj Zrt.
többi, jelenlévő szakembere is. Palánki Gábor, a tamási erdészet
vezetője arról is beszámolt, hogy mozgásérzékelő kamerákat helyeztek ki a
„legforgalmasabb” részekre. De a terület óriási, csak a külső kerítés
67 kilométer; a belső részek állandó ellenőrzése megoldhatatlan.
Dr.
Soczó László példaértékűnek nevezte a megállapodást. Hangsúlyozta, hogy a
hatékony együttműködéshez szükséges a rendőrök gyors informálása,
illetve az erdészek felvilágosítása, hogy mit tehetnek a tolvaj
tettenérésekor, és hogyan vigyázzanak a helyszíni nyomokra.

Forrás: TEOL/AgroLine
2011.03.01