A feketét…!
Miután beszéltünk fehér és fekete színű dámról, tudomásomra hozta, hogy az utóbbit szívesebben hozná terítékre. Nekem sem kellett több, örültem a felkérésnek, azonnal nekiláttunk az általam jól ismert fekete színű bika megkeresésének. Mivel a barcogás már elkezdődött, ott, ahol évközben tartózkodik, már nem találtuk. A barcogóhely felé vettük az irányt, de már elkezdett sötétedni, mire megpillantottuk a hőn áhított vadat. Az erdő lombos fái alatt már kevés fény volt a bírálathoz, ezért úgy döntöttünk, az elejtést másnapra halasztjuk.
A vendég elmondása szerint rosszul aludt az éjjel, csak a fekete bika járt az eszében. Hajnalban már korán fenn volt. Kimentünk a barcogóhelyhez. A terepjáróból kiszállva már hallottuk a bikák hangját, elindultunk felé a kitisztított cserkészúton. Mintegy 20 méter után, amikor a hajnali derengésben megláttuk a kiszemelt bikát, ő már figyelt minket, de a fajfenntartás ösztöne most erősebb volt az óvatosságnál. Két cserfa közt állva érte a lövés, pontosan kétujjnyira a lapocka mögött. A kötelező 10 percet kivárva indultunk a rálövés helyére, ahonnan körülbelül 30 méterre feküdt előttünk a fenséges vad.
Kalapot levéve, utolsó falattal a szájában adtuk meg a végtisztességet e gyönyörű fekete dámbikának. A vadászházba visszaérve terítékre került a többiek által elejtettekkel együtt, majd ünnepélyesen között dámvadásszá avattuk vendégünket. Az elejtett bika agancsának súlya 3,46 kg volt, 183,5 nemzetközi pontra bírálták.
