A mai felvételen látható, hogy a rekkenő hőségben és szárazságban milyen elhivatottan végzik a vad itatását. Ezzel a munkával nemcsak a vadfajok számára biztosítanak létfontosságú vízforrást, hanem számos védett és fokozottan védett madár-, hüllő-, kétéltű- és rovarfaj életfeltételeinek fenntartásához is hozzájárulnak. A kis itatógödrök és tavacskák valóságos oázisként működnek a természetben.
A felvételen külön érdekességként figyelhető meg egy sikló, amint a partról a vízbe csúszik, majd úszni kezd.
Az erdők völgyeiben a lehulló csapadék és a szivárgó vizek visszatartásának nagy hagyományai vannak. A Gyulaj Zrt. területén folyó régészeti kutatások alapján bizonyítható, hogy ezt a gyakorlatot már legalább 800 évvel ezelőtt is alkalmazták.
Az erdőkben található kisebb tavacskák, úgynevezett tókák nagyobb számban történő kialakítása a Gyulaj Zrt. kiemelt céljai közé tartozik. A táji erdőgazdálkodás, az erdei mikroklíma megőrzése és az ökológiai szempontok szempontjából ezek a vízvisszatartó létesítmények különösen fontos szerepet töltenek be.
A klímaváltozás hatásai egyre inkább érezhetők: a nyári aszályok, a légszárazság és a szélsőséges időjárási jelenségek egyre komolyabb kihívást jelentenek. Emiatt kulcskérdéssé vált a lehulló csapadék, valamint az időszakos viharok és felhőszakadások során keletkező felszíni vizek helyben tartása. Ebben kiemelkedő jelentőségük van a kis vízgyűjtőknek és tavacskáknak, az úgynevezett tókáknak.
A tókákban visszatartott víz hosszabb időn keresztül biztosít ivási és felfrissülési lehetőséget számos vadon élő állat számára a forró, száraz időszakokban, emellett hozzájárul a kiszáradás okozta pusztulás megelőzéséhez is.
Forrás: Poszpis Péter kerületvezető vadász (Gyulaj Zrt.)
