Őszi eső
Sötét felhős az ég, a föld csupa sár
Ömlik az eső, napok óta már
A köd ellepte, előtted a célt
Szomorú a kedved, a szíved alélt.
Várod... csak egyszer, vége szakad
Szétfújja a szél, a köd árnyakat
De mind sötétebb, tompa a homály,
Azt est súlya alatt, sötéten nyög a táj.
A vándor útja véget mikor ér,
Gyorsan közeleg elébe a hosszú őszi éj,
Csak legalább az égből jönne a fény
De nincsen csillag kialudt a remény.
Megy a vándor az úton, a végtelen úton
Csak beszélne, ha kérdezem, szavát nem hallom
Minden öröm be van zárva nála,
Nincs neki uttalan kíváncsi úti vágya.
Őszi eső a vándort csak veri, csak veri
Nem hall esti mesét a hold majd csak világít
Megnyugodva a határ, a vihar már messze jár
Mint csodás mese, halkan szól a homályon át.
Schneiderné Eszenyi Margit (Manci Néni)
Dúzs, 2011. augusztus 26.
