A magyar erdészképzés immár több évszázados hagyománya, az erdész szakma lényegével összekapcsolódó ökológiai, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság valamint a magyar erdészek világviszonylatban elismert magas szakmai színvonala olyan értékek, amelyeken a hazai erdőgazdálkodás alapszik, s amelyek elvileg és gyakorlatilag is összeférhetetlenek az erdőirtással.
Magyarországon egy évszázada nem történik erdőirtás, erre elvi lehetőség sincs, és a jelenleg hatályos jogszabályok sem teszik semmilyen formában lehetővé. Erdőirtás ugyanis az a folyamat, amikor az ember az erdők helyén mezőgazdasági területet, településeket vagy más mesterséges létesítményt hoz létre anélkül, hogy pótolná a fákat. Hazánkban a gazdálkodók alapvető kötelessége az erdő fenntartása, vagyis fakitermelés után az új erdő megújítása és gondozása.
A társadalmi és a szakmai gondolkodásban a trianoni sokk hozott fordulópontot, amikor az ország egyik pillanatról a másikra faanyag nélkül maradt. Azóta Magyarország erdészeti szakpolitikája a faanyagból történő önellátásra törekszik, amely kizár minden erdőirtást, hiszen az a fenntarthatóság és az ökológiai érdekeink ellen szólna. Az elmúlt száz évben Magyarország tudatos és kemény munkával megduplázta erdőterületét, amely ma többek között lehetővé teszi, hogy tűzifából önellátó legyen az ország. A tűzifa ellátás Magyarországon a körkörös és értékmegőrző gazdálkodás elvei szerint valósul meg, így igényeinket hazai forrásból elégítjük ki, nagy biztonsággal, a természeti értékek védelme mellett. Ez most sem változik.
A magyarországi erdőállomány jelentős tartalékokkal rendelkezik a tűzifa minőségű faanyagból. A magyar erdők fakészlete az ország zöld vagyona, amely mára elérte a 400 millió köbmétert, és évente természetes úton mintegy 13 millió köbméterrel növekszik. Mivel minden évben mintegy 8 millió köbméter kitermelése történik, ezért folyamatosan halmozódik az a tartalék, amelyet a magyar társadalom az erdők fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül hasznosíthat.
