Bizonyára mindenki járt már úgy, hogy egy jól sikerült, eredményes vadásznap után, a teríték mellett levett kalappal, a zsarátnok pattogása mellett hallgatta a vadászat összegzését, a dicsérő, elismerő szavakat. És mégis hiányzott valami: a hangulat ünnepiességét, magasztosságát megkoronázó, a vadászathoz, az elejtéshez fűződő érzéseinket meghatványozó, a vadásznapot keretbe ölelő kürtszó.
A vadászkürtölés rövid történeti összefoglalása
Amióta ember népesíti be földünket, valamilyen formában életünk részét képezi a vadászat. Az ősember gyűjtögető-vadászó életmódja a megélhetést, a fajfenntartást szolgálta, és már az őskorban is a társadalom egy különleges, megbecsült rétegét képezték a vadászok, hiszen az ő sikerük, vagy éppen sikertelenségük döntötte el, hogy a törzs fennmarad, vagy elpusztul.
Modern korunkra a vadászat átalakult. Egyrészt a technikai fejlődéssel a vadászat élet-halál harc jellege megváltozott, ami maga után vonzotta a vadászat alapvető céljának, az élelemszerzésnek a megváltozását is. Egyre inkább a trófeaszerzés, a kalandvágy, a vadászattal járó eufórikus érzések vették át a korábbi, nagyon is célorientált szerepet. Persze ettől még a vadászat az átalakult környezetben is híven tükrözi az ősi zsákmányszerző ösztön megnyilvánulását, ám az évszázadok során a vadászat egyre inkább ünneppé vált, melyhez megfelelő „körítést” is alkottak...
