A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. kezelésében lévő Imsósi erdőtömbben az utóbbi években több erdőrészletben is megfigyelhetővé vált a magyar kőrises és kocsányos tölgyes állományok egészségi állapotának romlása, illetve pusztulása. A jelenség hátterében vélhetően összetett, részben klimatikus, részben hidrológiai eredetű folyamatok állnak, melyek a termőhelyi adottságok kedvezőtlen irányú változását idézhetik elő.
Mindezen problémák megismerése érdekében a Paks 270-280-as erdőtagokban részletes termőhely-feltárást és termőhely-térképezés történt egy mintegy 50 hektár kiterjedésű részterületen, melynek során 10 darab talajszelvény feltárása történt, 23 darab talajfúrással kiegészítve. A vizsgálatok célja a terület termőhelyi viszonyainak részletes megismerése, valamint, azoknak az erdőállományok egészségi állapotával való összefüggéseinek a feltárása volt.
Ezekkel összefüggésekben vizsgáltam a Duna vízszintjében és medrének mélyülésében megfigyelhető folyamatokat, valamint azok lehetséges hatásait az érintett ártéri erdő hidrológiai viszonyaira.
A terepi és laboratóriumi termőhely-feltárási vizsgálatok, valamint a rendelkezésre álló hidrológiai és klimatikus adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a vizsgált erdőterület termőhelyi viszonyai az elmúlt évtizedekben kedvezőtlen irányba változtak és ez a változás még mindig tart. A Duna medrének hosszú távú mélyülése, valamint az árterek leválasztása következtében a talajvízszint jelentős csökkenése figyelhető meg, amely közvetlen hatással van az ártéri erdők vízellátottságára. Ezzel párhuzamosan a klimatikus viszonyok is szárazabb irányba tolódnak, amit az emelkedő átlaghőmérséklet, a csapadék csökkenése és egyenetlen eloszlása, valamint a klimatikus viszonyokat jól tükröző, növekvő erdészeti aszályossági index értékek is alátámasztanak.
A jövőben ezért elengedhetetlen a termőhelyi adottságokhoz jobban alkalmazkodó erdőgazdálkodási megoldások alkalmazása, beleértve a fafaj- és származásválasztás újragondolását, valamint a vízgazdálkodási viszonyok lehetőség szerinti javítását. Utóbbi esetben különösen fontos lehet a meglévő vízfolyások és egykori mellékágak – például a dunakömlődi csatorna – bevonása a vízpótlási rendszerekbe, amely a Duna magas vízállásaihoz kapcsolódva hozzájárulhat az ártéri területek vízellátottságának javításához.
Pordán Péter okl. erdőmérnök
