|
2012. június 23. – Első
alkalommal, de a résztvevők egyöntetű reménye szerint nem utoljára adott otthont
a Tolna megyei vadásznapnak Tamási. A rendezvényt szervező Gyulaj
Erdészeti és Vadászati Zrt., az Országos Magyar Vadász Kamara Tolna Megyei
Területi Szervezete, valamint Tamási Város Önkormányzat nagyon szép természeti
környezetben, a miklósvári parkerdőben tartotta immáron 20. megyei vadásznapját
július 23-án.
A jubileumi alkalom, s a nagyszerű időjárás a Koppány-parti
településre csábította a megye vadásztársadalmát, a nagyszámban meghívott
vendégeket, s az esemény iránt érdeklődő helyieket, környékbelieket, a városban
nyaraló turistákat.
A jelenlévőket elsőként Ribányi József, Tamási
polgármestere üdvözölte, majd Korcsner Antal, az Országos Magyar Vadász Kamara
Tolna Megyei Területi Szervezete, és a Tolna Megyei Vadász Szövetség elnöke
mondott köszöntőt, s kiemelte, hogy az 1992-ben elindult esemény a megye
vadászainak jeles ünnepévé vált. Felolvasta dr. Semjén Zsolt
miniszterelnök-helyettesnek, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökének, a
vadásznap egyik fővédnökének levelét, aki hivatali elfoglaltsága miatt nem
tudott személyesen jelen lenni. Az üdvözlő szavak mellett az elnök úr méltatta a
Tolna megyei vadászok múlt- és jelenbeli eredményeit, s a hagyományok
folytatására bíztatta a részvevőket. Tóth
Ferenc kormánymegbízott, Tolna Megyei Kormányhivatal vezetője a rendezvény másik
fővédnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy Magyarország újra vadászati a kormány
minden hathatós támogatást megad, közte a törvényi feltételeket, a bürokratikus
háttér lebontását.
Ezt követően elismerések átadására került sor.
Nimród-érmet vehetett át Tóth Ferenctől Farkas Attila, a Gazda Vadásztársaság
tagja, illetve Záborszki Zoltán, a Németkéri Vadásztársaság tagja.
Hubertusz-kereszt ezüstfokozatú kitüntetését kapott Kiss Zoltán, Horváth Péter,
Radány Tibor, Szalai József, mindhárman a nagykónyi Koppánymenti Vadásztársaság
tagjai, valamint Eck József, a csámpai Béri Balogh Ádám Vadásztársaság tagja. A
díjakat Ribányi József adta át. A Hubertuskereszt aranyfokozatú kitüntetését
Popp Miklós, a Völgységi Természetbarát és Vadász Egyesület tagja vehette át
Gőbölös Pétertől, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatójától.
A
jutalmak átadása után a terítéken fekvő őzbak, valamint a nemzeti lobogó és
megyei kamarai zászló behozatalával, a Himnusz és a Vadászhimnusz eléneklésével
Hubertus- szentmise következett, melyet dr. Mészáros István és Hegedüs János
római katolikus plébánosok celebráltak. A szószékről ismét elhangzott XVI.
Benedek pápa híres béke világnapi üzenete: „Ha a békére törekszel, védd a
teremtett világot!" Ennek szellemében a mise után 12 fiatal tette le az új
vadászok fogadalomtételét.
A rendezvény hivatalos részét követően szakmai is
és kulturális műsorokra került sor, melyet a Tamási Koncert-Fúvószenakar
koncertje nyitott, de a színpadra lépett a Vadászkamara Kürt együttes, aMusette"
tangó-harmonika együttes, a Pántlika néptánc együttes, a Kenderike
citerazenekar.
De
láthatott a közönség vadászkutya fajta- és munkabemutatót, vadászruha
divatbemutatót, Lóki György sólymaival kápráztatta a nagyérdeműt, míg Poszpis
Péter, a Gyulaj Zrt. Tamási erdészetének munkatársa a gyulaji erdő híres
vadjának, a dámtrófeák ismertetésével kötötte le a nagyszámú érdeklődőt. A
vadásznap sem maradhatott el versenyek nélkül, így a felnőttek összemérhet ték
tudásukat koronglövészetben, a gyermekek pedig rajzolásban. A megyei szinte
valamennyi vadásztársasága képviseltette magát, s a hagyomány szerint most is
mindenki maga gondoskodott az ebédjéről, amit Horgos István mesterszakács és
zsűritársai értékeltek. A sokféle alapanyag és elkészítési mód közül legjobbnak
a nagydorogi Ujbarázda Vadásztársaság ételét választották a legjobbnak.
A
kora estig tartó jó hangulati rendezvény egyik résztvevője így értékelte tömören
a napot: „Igényes alkalom volt egy nagyszerű találkozásra." Elköszönőben sokan
biztatták a szervezőket, hogy jövőre is vállalják fel a Tolna megyei vadásznap
megtartását, hisz elsőre is kiválóan teljesítettek, nem lőttek bakot.
Szent Hubertus-mise
Főtisztelendő
Úr!
Képviselő Urak! Polgármester Úr!
A Megyei Közgyűlés és a Vadászkamara
Tisztelt Elnökei!
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. képviselői!
A Gyulaj Zrt.
és valamennyi vadásztársaság jelenlévő és nagyra becsült Tagjai!
Krisztusban
kedves Testvérek!
Az Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi
Szervezete, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és Tamási Város
Önkormányzatának közös meghívására jöttünk örömmel ide, a természetnek ebbe a
templomába, hogy hagyományteremtő szándékkal a megye vadásznapját megüljük.
Családok, barátok, sok-sok jószándékú, a természetért és benne a vadért tenni
akaró ember találkozik most egymással, fog kezet és tapasztalja meg az
összetartozást, a közösséget, végsősoron Isten jelenlétét, aki maga a
Közösség.“Jó nekünk itt lenni! “(Mt 17,4)
Ezért, mielőtt még bármi mást
mondanék, kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a megtisztelő meghívásért
Gőbölös Péter úrnak, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójának, akivel sokadszor
találkoztunk már a Bács-Kiskun megyei vadásznapokon, most legutóbb Kalocsán, az
országos vadásznapon, beszélgettünk vadászatról és vallásról itt Tamásiban is,
és – amiért a leginkább hálás vagyok – közelről megnézhettem az általa
igazgatott nagymúltú Gyulajt. Mintaszerű, amit láttam. Jelesül azt, miként lehet
itt, az ország 22 állami erdőgazdasága egyikében, sok jó kollégával, rendkívül
gazdag vadászati múlttal és eredménylistával az örökséget a mai napig is
sikeresen őrizni.
Tudom, talán – első ránézésre – furcsa, hogy a pap
otthonosan mozog a vadászati rendezvényeken, a kapcsolódó szakterületeket
művelők között, vagy többet foglalkozik azzal, hogy pl. Gyulajon a dám- és
gímszarvas, valamint a vaddisznó tekintetében mind zárt, mind szabad területi
gazdálkodás és vadásztatás folyik, de azt kell mondjam, nem idegen ez tőlem –
főleg nem egy soproni alma materrel a hátam mögött. De a Katolikus Egyház
intézményesen is szívén viseli a természet védelmét, minden élő sorsát a „másik
oldallal szemben” is, azokkal, akiknek a vadászat (és tegyük hozzá) halászat
csak milliárdos gazdasági ágazatot jelent. Elismerve ennek az ágazatnak a
gazdasági potenciálját, ami fontos mérőszám ugyan, de mi a vadászatot inkább
vadgazdálkodásnak, sőt, tudatos környezetvédelemnek mondjuk és akként is
kezeljük, a hozzá kapcsolódó hagyományok, a szaknyelv és nem utolsósorban a test
edzése és a természetjárás egészségre gyakorolt hatása miatt pedig – mondhatjuk
bártan – a szó szép értelmében ez „szerelem” – sokak életének ünnepe. Az
elmondottak után már nem megy csoda-számba, hogy 2010. szeptemberében
Magyarország is otthont adott a teremtésvédelemért felelős európai püspökök és
püspöki konferenciák megbízottainak „zöld zarándoklata” rendezvényének, sőt,
ugyanehhez a témához kapcsolódóan XVI. Benedek pápa egyik béke világnapi
üzenetének alapgondolata az volt: „Ha a békére törekszel, védd a teremtett
világot!” Megismétlem: „Ha a békére törekszel, védd a teremtett
világot!”
Tehát nem lehet idegen az egyháztól, nem lehet idegen egy
pap szájából azt hallani, hogy természetvédelem, teremtés megóvása,
vadgazdálkodás és vadászat. Itt, a Miklósvári parkerdőben is segít bennünket
Istenre hangolódni ennek a teremtett világnak a szépsége, melyet őriznünk kell.
Az, aminek erdészek, vadászok, halászok, horgászok, természetjárók nap mint nap
szemtanúi: az évszakok változandósága, a színek pazarsága, az élet, ami
születik, növekszik és aztán újabb életnek ad életet; fű, fa, bokor, amire rá
lehet csodálkozni; „madárka, madárka, csattogó rigócska” – ahogy a Csík Zenekar
énekli, és sorolhatnánk. Nemde el lehet ezeken mind tűnődni, kilépve a
megszokottból, a szürkéből, és lelkileg megemelődve eljutni Istenhez, minden
szépség forrásához, akiről soha úgy még senki nem beszélt, mint Assisi Szent
Ferenc híres Naphimnuszában.
Szent Ferenc – akit Boldog II. János Pál
pápa 1979-ben az ökológia művelőinek védőszentjévé nyilvánított – a teremtett
világgal szembeni keresztény magatartás középpontjára mutat rá. Arra, hogy a
teremtés Isten embernek szánt ajándéka, Isten és ember találkozásának színtere,
amelynek Istentől rendelt célja van. A környezet megóvása ezért több, mint a
jelen és a jövő generációk méltó életkörülményeinek biztosítása. Éppen emiatt a
keresztény ember a természeti környezet megóvásakor minden jóakaratú emberrel
kész együttműködni, hiszen ez nem más, mint a közjó, vagyis az emberi méltóság
védelme és előmozdítása.
Keresztény ember, közjó, emberi méltóság,
együttműködés – nagy szavak, lehetne mondani. Igen, ha csak mondjuk, de senki
sem teszi... Itt, most, a Tolna megyei Tamásiban valami születőben van.
Hagyománnyá kellene lennie ennek: az igényes alkalomnak a találkozásra, közös
együttgondolkodásra, egymást emelő-építő barátkozásra. Annyi érték van a kezünk
ügyében, elődeink öröksége, a szakma nívós művelésére képes emberi tudás,
szunyadó nagy tervek – miért nem aknázzuk ki őket? Sajnos, többet dolgozunk
egymás ellen mint egymással: politikai-társadalmi életünk hangos a
nézeteltérésektől, erőink a másik lejáratására forgácsolódnak szét, áll a keserű
tétel: homo homini lupus – ember embernek farkasa. Pedig építeni, értéket
létrehozni, hagyományt teremteni is tudnánk.
Krisztusban kedves Testvérek!
Nagyrabecsült Vadászok! Végezetül ennek a megyei vadásznapnak hubertus-miséjében
szabad legyen újra Assisi Szent Ferencre és az ő tanítására emlékeztetni: azaz,
hogy minden élőlény és élettelen jelenség, az egész világegyetem Isten
teremtménye. Az ember pedig alapvető közösségben él a többi teremtménnyel, s ezt
a közösséget Isten kegyelme és szeretete hozza létre, amely mindenkire egyformán
árad. A teremtés isteni ajándékát tehát elengedhetetlenül tiszteletben kell
tartani: óvni, művelni, felelősen gazdálkodni, vadgazdálkodni vele. Így születik
meg majd mindanyiunk örömére az „Erdő és vad harmóniája.” Amen.
|
