„ Az erdő beszélt
hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát,
csak meg kell érteni. De ahhoz, hogy érthessük, ismernünk kell fáit, bokrait,
füveit, virágait, gombáit, állatait,. Csak ez a tudás hozza közel az embert az
erdőhöz…” / Fekete István /
Október 18-án került
megrendezésre a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és a Duna-Dráva Nemzeti Park
társszervezésében, a Tolnai-dombság természeti értékeit bemutató V. Dél-
Dunántúl Zöld Szigetei Konferencia. A mintegy száz regisztrált résztvevőt
számláló rendezvénynek a Gyulaj Zrt. lengyel- annafürdői Turisztikai és
Természetismereti Központja adott otthont. Az előadók, és a közönség sorai
között számos kiváló szaktekintélyt köszönthettünk.
Az összegyűlteket Nagy Gábor a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának területi osztályvezetője, és Lőrincz Andrea,
Lengyel község polgármestere köszöntötte elsőként. A Gyulaj Zrt. részéről
Gőbölös Péter vezérigazgató nyitóbeszédének gondolatai remek alapot teremtettek
a plenáris ülés előadásaihoz, és a programzáró kerekasztal beszélgetéshez:
„…A magyar természetvédelem
megszületése, szervezeti kialakulása erdész szakemberek nevéhez fűződik. A XX.
század első felének meghatározó erdészpolitikusa Kaán Károly, a selmecbányai
Bányászati és Erdészeti Akadémián végzett erdőmérnök már 1914-ben
természetvédelmi kormánybiztosi megbízást kapott, de az első világháború miatt,
törekvéseit nem tudta érvényre juttatni. Majd 1931-ben jelent meg a „Természetvédelem és a természeti emlékek”
című átfogó műve. Kitartó erőfeszítéseinek eredményeként 1935-ben elfogadásra
került a magyar természetvédelem jogi alapjait megteremtő 1935. évi IV.
törvénycikk „Az erdőről és a
természetvédelemről”. A törvény alapján megalakult Országos
Természetvédelmi Tanács első elnökévé is Kaán Károlyt nevezték ki. Méltán tartjuk
őt a magyar természetvédelem megalapítójának.
A második világháború utáni
magyar természetvédelem intézményrendszere (benne a nemzeti parkok hálózatával)
Rakonczay Zoltán erdőmérnök – egyik kedvenc professzorom - szakmai
irányításával és munkálkodásának eredményeként alakult ki.
A nemzeti parkok szakemberei
között számos erdész dolgozik.
Az erdőhöz, mint speciális
művelési ághoz sajátos gazdálkodási forma tartozik, ahol az állam az erdők
fennmaradásához fűződő kiemelkedő társadalmi érdek miatt, szigorú szabályozást
alkalmaz. Az erdőgazdálkodás szabályozásának egyre markánsabb eleme a
természetvédelmi követelmények és elvárások érvényesítése is.
A nemzeti park fontos partner,
mint a természetvédelmi kezelésért felelős szerv, a körzeti erdőtervek
készítésekor.
Ma már alkalmazzuk a
természetességi állapot fogalmát, melyet egy hatfokozatú skála reprezentál a
faültetvénytől a természetes erdőig. Elsődleges célja az erdők természetesség
szerinti osztályozásán keresztül a szabályozás differenciálása. Természetvédelmi
szempontból a természetes és természetszerű kategóriába eső erdők tekinthetők
kedvező helyzetűnek.
Egyetértve számos erdész
szakember véleményével, magam is vallom: a védett erdők szinte
túlbecsülhetetlen eszmei értékük mellett fakészletükben nem elhanyagolható
materiális értéket is hordoznak. Bár a laikus civil természetvédők számára a
fakitermelés szitokszó, a motorfűrész pedig az ördög találmánya, meggyőződésem,
hogy a védett erdőkben keletkező fanövedék egy részét hasznosítani kell és ez a
természetvédelmi célok veszélyeztetése nélkül lehetséges is. Különösen
alátámasztja ezt a nem őshonos fafajokból álló erdők átalakításának feladata
(ahol ez lehetséges), de mellette szólnak a munkahely teremtés és
vidékfejlesztés szempontjai – és e tekintetben ne legyünk szemérmesek - az ezen
tevékenységből származó lehetséges anyagi haszon.
A védett erdők kezelése során, a
konkrét helyi termőhelyi és állományviszonyok figyelembe vételével alkalmazott
erdőművelési módszerek fejlesztése-finomítása az erdőgazdálkodó és
természetvédő közös feladata, melynek megoldásában sokat segíthet a mai
konzultációnk is.
A jelentős természeti értékekkel
nem rendelkező területeken, természetvédelmi korlátozásokat támasztani nem
szabad, itt hagyni kell a gazdasági-, környezetvédelmi-, közjóléti érdekek
érvényesülését. … „
Dr. Kevey Balázs a plenáris ülés
első előadójaként már felhívta a figyelmet azokra a kutatási lehetőségekre,
amelyeket a Tolnai- dombság területe a mai napig rejt magában. Ezt az állítást,
a további, Természettudomány szekcióban elhangzó beszámolók mind
megerősítették. Gál László a Zrt. Erdőművelési és közjóléti ágazatvezetője
előadásával bemutatta a természetszerű erdőgazdálkodás lehetséges módjait,
kísérleti területeit a Gyulaj Zrt. közjóléti rendeltetésű erdeiben.
„A Natura 2000-es területek
valóban Zöld Szigetek…” mondta Kováts László, igen találóan. Előadásával e
területek jelenlegi állapotát mutatta be, és kicsiny területük miatt
sérülékenységükre hívta fel a figyelmet.
A délben az annafürdői fák alatt
terített asztal várta a megfáradt hallgatóságot. A délutáni előadásokat két
szekcióra bontották: Természettudomány szekcióra, és Természet és társadalom
szekcióra. Ezeket követte kiegészítésképpen a Poszter szekció, melynek
darabjait az épület felső galériájában állították ki.
Az előadásokról elmondható, hogy
rendkívül sokszínűek voltak témaválasztás tekintetében, jó volt látni a fiatal
tehetségek megmutatkozását egy-egy kutatásban. Kiváló szervezésre utalt, hogy a
határozott kezdési időpontok lehetőséget adtak az áthallgatásra a szekciók
között.
„Amíg, - igen helyesen – műveletlenek bélyegzik, aki nem ismeri József
Attila költészetét, vagy Beethowen zenéjét, elsiklanak a legközönségesebb erdei
fák vagy rovarok ismeretének hiánya felett. Pedig ezek a lények az embert is
befogadó természet integráns részei.” Agócsy Pál, 1981 malakológus kutató
Fóris Dóra
