Egy nagyon érdekes írásrészlet az egyik történelmi vadászterületünkhöz is kapcsolhatóan dr. Németh Balázs barátunk tollából! Tisztelettel ajánljuk a figyelmükbe, íme:
Az Esterházy puska *
Az Esterházy család hazánk talán egyik legfontosabb nemesi családja, mely nádorokat, érsekeket, országbírót, hadvezéreket, politikusokat, művészeket adott a Magyar Királyságnak, s a Habsburg Birodalomnak. Jelen cikkünk célja természetesen nem lehet a család teljes bemutatása, de a hercegi ág azon tagjáról érdemes szólnunk, akinek fényes vadászatai a cikkünk témáját jelentő puska korszakában történtek. A család jelentős nyugat-magyarországi birtokokkal rendelkezett, kastélyaik közül ma is látogatható a fertődi, kismartoni és fraknói kastély. Ez utóbbit minden hadtörténelem és fegyvertörténet után érdeklődőnek jó szívvel ajánlom, hiszen Közép-Európa egyik legszebb, leggazdagabb katonai és vadászati műtárgykiállítását csodálhatjuk itt meg.
III. Esterházy Antal Pál herceg ozorai vadászatai a 19 század első felében egyet jelentettek a korlátok nélküli pompával. Ma azt a vadászati módot, amit e társas vadászatokon műveltek, már messze nem tartjuk etikusnak, hiszen egy nagyon fontos feltételnek nem tud eleget tenni: nem ad esélyt a vadnak. A kerti hajtásokra a magyar és birodalmi politikai elit színe-javát vendégül látták. A vadászatok központja a miklósvári kastély volt Tamásiban. A felkészülés napokkal a vadászat előtt kezdődött. A hajtók a vadat a kert központja felé szorították, majd éjszakára tüzet gyújtottak, hogy a menekülni vágyó vad ott is maradjon. A vadászat előtti napon a beszorított vadat hálóval vették körbe, majd a háló mentén pavilonokat állítottak. Egy-egy pavilon két vadászt, hat töltőt és 12 puskának elegendő töltőállványt fogadott be.
Talán ezekkel a vadászatokkal hozható összefüggésbe a cikkünk fő témáját jelentő puska. A fegyver kifejezetten jó minőségű vadászpuska, de díszítettsége nem éri el azt, amit egy hercegi fegyvertől elvárnánk. Mindezek ellenére a csőszakáll mögötti címerpajzsban egyértelműen az Esterházy család hercegi címere látható: a hercegi koronából kiemelkedő griff, melynek egyik kezében arany keresztvassal rendelkező szabálya, másikban pedig három vörös rózsa látható. A fegyvert Marcus Zellner bécsi fegyverkészítő gyártotta. Tőle ismerünk további hasonló kivitelű, Esterházy családhoz köthető puskákat is. A fegyver feltételezésem szerint tehát olyan puska lehetett, melyet a családi fegyvertárból adhattak ki vendégvadászok számára.
A Zellner család Zell am Wallersee, Salzburg és Bécs központban működött. Marcus Balthazar Zellner fiakénz Zell am Wallersee-ben született 1693-ban. Inaséveit apja műhelyében töltötte, majd legénnyé történő felszabadítása után megkezdte európai körútját, hogy más műhelyek tudását is elsajátítsa. 1726-ban telepedett le Bécsben, ahol mesterré lett. A szakmán belül házasodott, Felix Meier lányát, Anna Katerinát vette feleségül, és saját műhelyt alapított. 1758-ben halt meg, vagyis puskánk valamikor 1726-1758 között készült. A fegyver természetesen kovás lakattal készült eredetileg, de a 19. század első harmadában csappantyús lakattal látták el – rendkívül igényes módon. Az átalakítás nem volt bonyolult feladat: a kovás kakast egyszerűbb csappantyús kakasra cserélték, a gyúlyukat felfúrták, és beletekerték a gyúhengert, melybe a lőkúp illeszkedett. A serpenyőt, acélt és a serepnyőfedél rugóját pedig eltávolították. Érthető ez, hiszen hiába volt százéves a puska, a kitűnő huzagolt csövek még mindig alkalmasak voltak bárminemű nagyvad elejtésére.
„Marcus Zellner in Vienn”, olvasható a puska csövének tetején. A csőszakállon egy kettes szám is látható, ami feltételezi, hogy volt egy egyes puska is, vagyis a fegyver párban készült.
Az ágyazás dióból készült, a tusán jól látható az apró rekesz is, melybe az apró alkatrészek voltak rejthetők. Az irányzékok nem állíthatóak, a célgömb lekerekített, polírozott, hogy gyönge fényben is csillanva segítse a célzást.
Dr. Németh Balázs
* Forrás:
Dr. Németh Balázs: Lövészet eredeti 18. századi Jäger puskával (2020.)
