A harangszentelési ünnepség a tamási Szent Hubertus kápolnánál és az eucharisztikus emlékkeresztnél a Miklósvári parkerdőben 2025. december 11-én 10 órakor kezdődött.
Az ünnepség köszöntőkkel és beszédekkel kezdődött. A következők mondtak beszédet:
Gőbölös Péter a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatója,
Prof. dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. felügyelőbizottságának elnöke,
Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős helyettes államtitkára,
Dr. Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára.
Adventi üdvözlő gondolatait elmondta dr. Vejkey Imre országgyűlési képviselő, a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetője.
A harangszentelés katolikus egyház szerinti szertartását végezték:
Főtisztelendő dr. Mészáros István prépost-kanonok,
Főtisztelendő Csibi Imre tamási esperes-plébános,
Sch.P. Sárközi Sándor piarista szerzetes, tanár.
Vonatkozó részlet Gőbölös Péter vezérigazgató (Gyulaj Zrt.) köszöntő beszédéből:
„Egy nagyon különleges alkalomból állunk most itt, az erdészek és a vadászok védőszentjének, Szent Hubertus tiszteletére épített kápolna mellett, ebben a festői völgyben! Ez a mai, egy olyan alkalom, amely egy átlagos ember életében ritkán, a legtöbbek esetében soha nem fordul elő, nevezetesen hogy egy frissen létrehozott harang szentelésén és megáldásán vehessen részt. Itt Tamásiban ilyen esemény utoljára közel 100 éve, 1927-ben volt. Olyan, hogy ez az egyházi ünnepi szertartás egy szántóterületen történő erdőtelepítés, egy új erdő létrehozásának az ünnepségével kapcsolódjon össze, nem tudom, hogy volt-e már Magyarország történelmében valaha, magam nem bukkantam írásos nyomára. Az, hogy mindez a karácsonyi várakozásunkban, az adventben történik, nagyon különleges érzéseket kelt az emberben. Egy ilyen alkalommal elkerülhetetlen, hogy megkeressük, mi a közös ebben a mai, két ünnepelt eseményben. A közös pont pedig az emberek, a közösségek összefogása, a közös alkotás és annak sikerének az öröme, melyet vegyük sorjában.
A Szent Hubertus erdei kápolna 57 kg-os, B hangolású, elegáns kivitelű, és hibátlan rezgéssel szóló harangját 2025. április 15-én Őrbottyánban, Gombos Miklós aranykoszorús harangöntő és fia Ferenc harangöntő mesterek öntödéjében készítették. Az öntésénél személyesen ott lehettünk, együtt örülhettünk az öntészekkel a sikeres munka után. A most megszentelendő erdei harangnak a hangja, a keresztelőkön, esküvőkön, ünnepeken, gyász megemlékezéseken szép és méltóságteljes hanggal szólal majd meg ebben a festői erdei völgyben. A hangja a Miklósvári-tó víztükrén tova futva, a történelmi, sok évszázados léptékekben is nemzetközi hírű, a mellettünk lévő Gyulaji vadászterület öreg fái visszhangozzák majd vissza.
Hálásan és nagyrabecsüléssel köszönjük ezúton is Prof. dr. Kovács Leventének a Magyar Bankszövetség főtitkárának, a Gyulaj Zrt. Felügyelőbizottsága elnökének és Dr. Ugron Gáspárnak a Gyulaj Zrt. FB tagjának a két magánszemélyi főtámogatóknak az adományát, akik ketten ezt a szép harangkészítési kezdeményezést jólelkű nagyvonalúságukkal pénzügyileg megfinanszírozták! Az ötlet mögött egy páratlan, lelkes közösségi összefogás is létrejött, hiszen a meghirdetésünkre a tamási plébániai közösségéből, és a Tamási város lokálpatriótái közül sokan adományoztak használaton kívüli fémpénzeket beolvasztásra. Mindemellett a Gyulaj Zrt. szakszemélyzete, a fenntartható vadgazdálkodásunk során kilőtt töltények összegyűjtött hüvelyeiből, egy kisebb mennyiségét is jelképesen beleolvasztottunk a harangba. A nagyobb hányad fémfelvásárlási árából denevérodúkat vásároltunk és az erdőterületeinken helyeztük ki, a denevéreket megsegítve.
Öröm és boldogság, hogy egy ilyen aktív és jószívű közösségben élünk!
Nagyon szépen köszönjük, a kedves, jószívű emberek támogatását! (…)”
Idézet dr. Mészáros István prépost-kanonok bevezető gondolataiból:
„(…) Mielőtt bármi mást mondanék, megköszönöm Gőbölös Péter úrnak, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójának a meghívást. Csibi Imre esperes-plébános úrral és Sárközi Sándor piarista atyával együtt örömmel teszünk eleget annak a felkérésnek, hogy itt a Miklósvári-parkerdőben harangot szenteljünk. Mindhárman kifejezzük az adományozók felé nagyrabecsülésünket is, legyen jutalmuk Isten bőséges áldása.
Amikor a 21. században, a technika vívmányainak köszönhetően szinte bármilyen hang képes megszólalni akár a zsebünkben lévő telefonról is, mi mégis harangot szentelünk. Vajon van még létjogosultsága egy ilyen régi, több ezer éves hagyománynak: elkészíttetjük a harangot, felvitetjük a toronyba, és egyszer csak meghúzzuk?
Hallatszik-e a mai világ emberei között, ahogy a bronzos csengésű hangja megszólal a kápolna tornyán? Mennyire jut majd erről az emberek eszébe, hogy az imádság ideje van?
Talán már sokkal inkább a telefon emlékeztetőjében állítjuk be, ha valamire emlékezni akarunk. Mit mond a harang nekünk, mai keresztényeknek, akik egyesek szemében anakronisztikus maradványai vagyunk a múltnak.
Nem is tudjuk, mekkora dolog, amihez hozzáfogtunk. Ennek a harangnak a megérkezése „isteni válasz” korunk társadalmi kihívására.
Vannak országok – nem is olyan távol tőlünk – ahol a harang hangját már rég nem hallják meg az emberek. Ezért ott, ahol a fülek nyitottak még erre, még tudatosabban kell imádkozni. Ez a harang jelzi felelősségünket, hogy itt, Kelet-Európában őriznünk kell a tüzet, ami Európa kereszténységét jelenti. Rendkívül aktuális ez most. A tűz őrzői lettünk. Küldetésünk, imaéletünk nemcsak saját életünkért, családunkért, nemzetünkért szól, de a többiekért is, akik jó úton haladnak afelé, hogy elkallódjanak. Így fogunk most hozzá a harang megáldásához.”
