Hej, fellegek, ma ne erre gyertek,
Esőt a földnek ma ne öntözetek,
Ne legyen, zivatarnak mennydörgése,
És villámoknak cikázó fénye.
Hej, emberek, ma erre gyertek,
Ide, a Miklósvári parkerdőbe,
Legyünk „együtt az erdőben”,
S együtt „együnk az erdőben”.
Köszöntsd a rég nem látott barátot,
Italt a pohárba, pohárnok!
Pattogjon a tűz, a bogrács alól,
A kavargó füst messze szálljon.
Álljatok meg egy kis időre,
Itt is, ott is beszélgetve.
Mi kerül a bográcsba, serpenyőbe,
S mi lesz annak a körítése?
Egy kedves szó, egy dicséret,
És az évjárat sem mellékes,
Az asztalnak szép terítése,
A mai nap igazi éke.
S tánc legyen a színpadon,
Hejehuja vigalom,
A deszkán csizma koppanjon,
A pántlikás hajfonat had lobogjon.
Hej, emberek, ha hazamentek,
Ha a szép élményből emlék lesz,
Ha mosolygós lesz a lélek,
Ó, vadból készült finom étkek.
Hej, fellegek, már jöhettek,
E szép napnak vége lett,
Az emlék itt szunnyad a fák alatt,
Vigyázza a kápolna angyala.
Messze szálló gondolatok,
Mindenkit meg találtok?
Köszönetből bőven jusson,
Szép emberi alkotások.
Pavelka Zsolt: Miklósvári parkerdő
(Trófea fesztivál alkalmából)
