Egy magyar erdészóriás, Rimler Pál okl. erdőmérnök Gyulajon is szolgált és irányította az Esterházy Hercegi Hitbizomány Gyulaji Erdőgondnokságát Tamási mellett
Az egyik legkimagaslóbb erdőmérnökünk, erdőgazdánk, az ország neves vadászati szakembere a selmecbányai Erdészeti Akadémián 1892-ben diplomázott, utána több helyen főerdész, majd 1900-ban lépett az Esterházy Hercegi Hitbizomány szolgálatába, ahol különböző beosztásokban 1937-ig, a nyugállományba vonulásáig alkotott.
A Gyulaji Erdőgondnokságánál az erdőt, a benne élő vadállományért is szerette és mindkettőt egyaránt felelősen gondozta is. Harmóniában egyesítette magában az erdészt és a vadászt. Az általa védett és fenntartott vadállomány nemzetközi hírűvé tette a Hercegi Hitbizomány vadgazdaságát is. Országos munkáinak elismerésként megkapta 1929-ben a magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet.
Érdekesség, hogy1923-ban ő az elejtője az első gyulaji világrekord, un. Rimler-féle dámbikának, melyet 1937-ben a Berlini Nemzetközi Vadászati Kiállításon is kiállítottak.
Rimler Pál okl. erdőmérnök főerdész, erdőigazgató, vadgazda, magyar királyi gazdasági főtanácsos (1867. Nagyvárad – 1943. Sopron)
Erdészeti Lapok 1943. júliusi számából:
„…Az Esterházy Hercegi nemzetség három generációját szolgálta Toldi-Miklósi hűséggel, és a sors különös kegye tette lehetővé, hogy Földesurának anyagi terhektől vissza nem riadó áldozatkészsége párosulhatott az Ő álmainak vágyával: hogy a trianoni Magyarországnak az Ő gondozására bízott legnagyobb kiterjedésű erdőgazdaságát külföldi viszonylatban is mintagazdasággá fejleszthette.
A vezetése alatt álló és a trianoni Magyarország határain belül 100.384, Burgenland területén 49.200, Bajorországban pedig 870, összesen tehát 150.454 kat. holdnyi erdőgazdaságot az erdők fenntartása és javítása tekintetében konzervatív, másrészt az erdők közérdekű hasznosítása szempontjából a legkorszerűbb gazdasággá emelte.
Vezető állásba jutásakor legelső feladatának ismerte, hogy a korábban jórészt idegenek végezte termeléseket, valamint az egész erdőgazdaságot kizárólag házi kezelésbe vegye.
A rábízott erdőgazdaság kultúráját szakszerű elgondolásaival olyan színvonalra emelte, hogy a működése alatt létesült felújítások és új erdőtelepítések a külföld előtt is ismételt elismerést vívtak ki és nevét, mint elsőrendű erdőgazdáét tették ismertté.
Munkásságát 120 kilométer gőzüzemű erdei vasút, a korszerű úthálózatok hosszú sorozatainak a létesítése hirdetik.
A gazdálkodás belterjessé tételén felül első volt az iparosítás terén is. Az Ő elgondolása szerint és vezetése alatt létesültek a lenti és csömödéri fűrészüzemek, amelyek ma is Magyarország legmodernebb fagazdasági ipartelepei közé tartoznak, míg a lakompaki, lékai, soproni és kaposvári fűrészek korszerűvé való átalakításával mind a hazai, mind a burgenlandi fűrésziparban az elsők sorába állította a rábízott üzemeket.
A belterjes gazdálkodás lehetőségét 275 kilométer erdőgazdasági házi telefonhálózat megépítésével, fuvargazdaságok felállításával és egyéb berendezésekkel biztosította.
Rimler Pál nemcsak egyik legkimagaslóbb erdőmérnökünk, erdőgazdánk, de az ország egyik legnagyobb vadászati szakembere is volt.
Az erdőt nemcsak fáiért, hanem a vadállományért is szerette, és mindkettőt egyaránt gondozta is. Teljes harmóniában egyesítette magában az erdészt és a vadászt. Az általa ápolt, tenyésztett és nemesített vadállomány Európa szerte ismertté tette a Hercegi Hitbizomány vadgazdaságát is.
Mint Egyesületünk választmányi tagja, a Felsődunántúli Erdészeti és Vadászati Egyesület alapítója és elnöke, az Országos Erdőgazdasági Tanács és több társadalmi és gazdasági szervezet tagja, fáradhatatlan és önzetlen tevékenységet fejtett ki. Közérdekű munkásságának elismeréséül a Kormányzó Úr főméltósága 1929-ben a m. kir. gazdasági főtanácsosi címmel tüntette ki.
Alantasai rajongásig szerették. Az irányítására bízott 40 okl. erdőmérnök a köteles tiszteleten felül „Pali bácsi”-ját, 356 erdőőre pedig igaz jóakaróját veszítette el és könnyezve gyászolja. Azok közé a kevesek közé tartozott, akit ismerői nemcsak tiszteltek és megbecsültek, hanem őszintén szerettek is. …”
Erdészeti Lapok (2014. március) – Dr. Sárvári János:
„Rimler Pál 1867-ben született Nagyváradon. Az erdészeti akadémia befejezése után 1892-től több helyen tevékenykedett főerdészként, majd 1900-ban lépett a herceg Eszterházy Hitbizomány szolgálatába, ahol különböző beosztásokban, megszakítás nélkül, egészen 1937-ig, nyugalomba vonulásáig dolgozott. Erdőigazgatóként a trianoni Magyarország legnagyobb kiterjedésű erdőgazdaságát – ami több mint 150 ezer katasztrális hold területű volt – külföldi viszonylatban is mintagazdasággá fejlesztette. Az erdők fenntartása és javítása tekintetében konzervatív, az erdők közérdekű hasznosítása szempontjából viszont a legkorszerűbb szakmai elveket vallotta. A gazdálkodás belterjessé tétele érdekében végzett munkáját több mint 100 km erdei vasút, korszerű úthálózat, házi telefonrendszer, új fűrészüzemek létrehozása, fuvargazdaságok felállítása és megszervezése fémjelezte. Az OEE igazgató-választmányi tagja, a Felsődunántúli Erdészeti és Vadászati Egyesület alapítója és elnöke, az Országos Erdőgazdasági Tanács tagja volt. Közérdekű munkásságának elismeréseként magyar királyi gazdasági főtanácsosi címmel tüntették ki. Rimler Pál nemcsak egyik legkimagaslóbb erdőgazdánk, hanem korának egyik legnagyobb vadászati szakembere is volt. 1943-ban hunyt el. Az alma nem esett messze a fájától, hiszen fia, Rimler László is Bedő-díjas erdőmérnök volt. Rimler Pál sírját a soproni temetőben találjuk a 18. számú sírhelyen.”
