|
Be kell látnunk, hogy a magyarországi faipar jövője
nehezen kérdőjelezhető meg és minden nehézség ellenére az ágazat túl fogja élni
ezt az időszakot, mert a számok és a józan ész is azt diktálják.
Ma Magyarország erdősültsége
valamivel 20% fölött van, ez bruttó 362 millió (M) m3 nagyságú élőfa-készletet
jelent, az évi fanövekmény 13M m3, melyből a kitermelt ipari fa mennyisége 3M
m3. (Magyarország műanyag alapanyag termelése 1,377 M tonna volt 2010-ben -
Buzási Lajosné, Műanyag-feldolgozás Magyarországon 2010-ben, Műanyag és gumi,
2011 július). Az élőfa-készlet 85%-a lombos fafajokból áll, az erdőterület 63%-a
őshonos fafajokat tartalmaz.
A fenti számok tükrében
kijelenthető, hogy a Magyarországon keletkező éves ipari fa mennyisége jelentős
(összevethető a hazai műanyag alapanyag előállítással), ennek feldolgozása és a
belőle előállított hozzáadott értékkel bíró termékek gyártása nemzetgazdasági
tényező, még ha legalább egy nagyságrenddel kisebb is, mint a jármű és gépészeti
ipar hozzájárulása az ország gazdaságához.
Ebből számomra egyenesen
következik, hogy - ha csak feldolgozatlan formában nem exportáljuk mind a 3M m3
ipari fát - a magyar faipar léte indokolt és számokkal alátámasztható,
különösen, ha a fának mind erőforrásnak az újratermelhető, környezetbarát
jellegét tekintjük.
Ma ugyan minden faipari
termék importja megoldható (bútor Bangladesból, Vietnamból, stb., lapanyagok
K-Európából, szerkezeti faanyag a balti, skandináv országokból) de akkor mit
kezdünk évente 3M m3 iparilag hasznosítható faanyaggal? A nemzeti parkok számát
növeljük, eltüzeljük, eladjuk? És mi lesz azzal a 25-30.000 alkalmazottal, aki
hivatalosan is az ágazatban dolgozik?
Be kell látnunk, hogy a
magyarországi faipar jövője nehezen kérdőjelezhető meg és minden nehézség
ellenére az ágazat túl fogja élni ezt az időszakot, mert a számok és a józan ész
is azt diktálják.
Az emberiség a többi
természetes anyaghoz hasonlóan és a mesterségesen előállított anyagokkal
ellentétben túl sokat élt együtt a fával, ahhoz, hogy könnyedén, egyetlen
vállrándítással lemondjon róla és körülvegye magát mindenféle kétes eredetű,
akár a testi vagy lelki egészségére is káros anyagokkal, termékekkel. Csupán idő
kérdése ennek tömeges felismerése és a reromlott/lerontott környezetünk
visszaállítása egy sokkal kiegyensúlyozottabb, barátságosabb, kellemesebb
állapotba, amelyben a fa is az őt megillető szerephez jut.
Ha pedig a Magyarországi
faipar léte, szükségessége nem kérdéses, és az éves ipari fa növekmény
feldolgozása az országhatárokon belül történik, akkor a faipari szakoktatás és
felsőoktatás sem lehet kérdéses. Hiszen minden menedzser szemlélet ellenére
ez a feldolgozás csak és kizárólag akkor lehet hatékony és eredményes, ha azt
SZAKszerűen végzik. És itt hatékonyság és eredményesség alatt ne csak a profit
nagyságát, az eladott darabszámokat, a gyors gyártást tessék érteni, hanem ennél
sokkal többet: az értéket, amit megteremtünk, a lelket, amit beleteszünk a
termékbe, a kisugárzást, amit évtizedek múltával is érzékelünk egy terméknél.
Ezt a többletet nem lehet
kizárólag diagramokkal, precízen kidolgozott gyártási módszerekkel,
tisztességtelen marketingeszközökkel biztosítani, ehhez ÉRTENI és ÉREZNI kell a
fát. Pontosan ezt a többletet hivatott a faipari felsőoktatási képzés nyújtani
mindazoknak az érdeklődőknek, akik kellően elkötelezettek a fa iránt és valóban
a teljes értékű faalapú termék-előállítást tartják szem előtt.
Márpedig ha van faipar és
van csillogó szemű hallgató, akkor a fenti kérdés többé már nem kérdés: faipar
és faipari felsőoktatás nélkül a világ nem kerek, szükségszerűségének
megkérdőjelezése nagyfokú tájékozatlanságot és a természettől való teljes
elfordulást mutatja.
dr. Dénes
Levente - intézetigazgató, NYME FMK Terméktervezési
és Gyártástechnológiai Intézet
|
