Nagy sikere volt Tamásiban a VIII. TRÓFEA Vadgasztronómiai Fesztiválnak

Mitől sikeres valójában egy fesztivál? Mitől lett igaz a fenti cím? Ha az ember csak felszínesen gondolkodik, könnyű rávágni, hogy a látogatók száma az, ami megadja a siker érzetét egy szervezőnek. És valóban, a látogatói szám egy nem elhanyagolható, sőt fontos mérőszám, azonban nem minden. Lehetnek valahol sokan, a számok sugallhatják azt, hogy minden rendben van, ha azonban a hangulat és az összkép nem fesztiváli, akkor az a siker nem lenne nevezhető teljesnek.

Az idén, Tamásiban nyolcadszorra, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.és a Tamási Művelődési Ház által megrendezett TRÓFEA Vadgasztronómiai Fesztivál - a szervezők és a látogatók legnagyobb örömére - mindkettőben felülmúlta az elvártakat. Nem csak a kilátogatók száma haladta meg jóval a tavalyit, hanem a hangulat is még nagyobb és teljesebb volt.

Szervezői szemmel külön öröm volt, hogy lefektetett célunkat idén kiemelten sikerült elérnünk, azaz megszámlálhatatlan gyerek és család látogatott ki a Miklósvári Parkerdő szinte teljes egészét lefoglaló rendezvényre. Ha egy pillanatra lehalkult a zene, vagy az éppen zajló műsorszám, mindenhonnan gyerekzsivajt és kacajt lehetett hallani. Volt itt minden, ami a gyerekeknek vonzó lehetett. Ha az egész nap ingyenes ugrálóvár mesélni tudna, valószínűleg örömmel panaszkodna, hogy jobban elfáradt a nap folyamán, mint azok a gyerekek, akik a felnőttek számára talán érthetetlen módon, órákat tudtak a fáradtság legcsekélyebb jele nélkül is ugrálni benne.

Nagy népszerűségnek örvendett a nemrég átadott műfüves pályán zajló gyerekfoci, az emberi erő által hajtott fakörhinta, a lábbal hajtható gokart, a délutáni gyerek horgászverseny, a korhű, igazi látványosságot jelentő honfoglalás kori udvar, a hagyományos és modern íjászat, solymászbemutató és a még felsorolni is nehéz, számos egyéb programpont és attrakció is.  A gólyalábas Langaléták gyerektekintetek százait vonzották. A nagy csinnadratta és látvány, amit nyújtottak egyszerre volt csodálatraméltó és vicces a gyerekeknek, nem kevésbé a felnőtteknek.

Minden látványosság, kipróbálható fesztiválelem ingyenes volt, így sokszor azt volt nehéz eldönteni gyerekfejjel, hogy mi legyen a következő, amit megtekintenek vagy kipróbálnak. Egész nap lovas kocsikázás folyt, valamint a Miklósvári Vadaspark is tágra nyitotta kapuját, hogy lakóit minél többen megismerhessék, természetesen azon a napon ingyen. Mindeközben az egész miklósvári városrészt a rotyogó bográcsok és sütőtárcsák tartalmának ínycsiklandozó illata, valamint alattuk ropogó tüzek elengedhetetlen, édes- kesernyés füstje borította be. Persze a gyerekeket kihozó anyukákat, apukákat és felnőtteket is számos és érdekes program várta.

A STIHL cég által útjának indított Timbersports Series show-jára több százan voltak kíváncsiak. A reggeli borús, esőre álló idő után délutánra igazi, májusi meleg köszöntött Tamásira, így néha hosszú sor kerekedett a büfék, bor- és pálinkakóstoló pavilonok előtt. A közel ötven főző csapat remekműveit profi zsűri pontozta, melynek előkelő, II. helyezettje a Gyulaj Zrt. vadászházi szakácscsapata lett. Az első helyezett Széles András és csapata nyerte, míg a III. helyezett a Széchenyi Vadásztársaság csapata lett.

Az erdész, vadász szakma és életforma után érdeklődők szintén megtalálhatták a maguk ízlésének megfelelő programokat. Már a reggeli megnyitót vadászkürtök, egész pontosan a Baranya Vadászkürt Együttes nyitotta meg. Ezt Szent Hubertus mise követte, Hegedűs János tamási plébános és dr. Mészáros István titeli c. prépost celebrálásában. Ezután az elhangzott köszöntőket Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója és Ribányi József, Tamási város polgármestere mondta. A nap folyamán még lehetőség volt az elöltöltős, fekete lőporos fegyverek bemutatóját meghallgatni, valamint lőtéri körülmények között kipróbálni azokat. A Gyulaj Zrt. külön színpadán véreb fajtabemutató és dámtrófea bemutató zajlott. Közvetlenül mellette a világbajnokságon bronzérmes, Lengyel Imre preparátort lehetett megnézni munka közben és kötetlenül kérdezni tőle. A szintén ezen a színpadon zajló gyereknek szóló bábelőadás osztatlan sikert aratott nézőik körében. A már a nagyszínpadnál történő Tamási Koncert Fúvószenekar előadása televonzotta a nagysátrat, mely előtt egyébként is nagy tömeg volt a Langaléta gólyalábas csapat műsora miatt. A délután sorra kerülő solymász három madarat is bemutatott a közönségnek, melyek röptét izgalmas show formájában ismertette.

Az esti, szintén ingyenes Dupla Kávé és Irigy Hónaljmirigy koncert pedig szinte áthatolhatatlanná növelte a tömeget a nagysátor környékén. Az esti utcabál hajnalig tartott, mutatva, hogy az emberek szívesen maradtak a fesztivál területén, még az éjbe nyúlóan is.

A fenti, kezdeti gondolathoz hasonlóan itt is el kell, hogy mondjuk; a szervezők, - legyenek bármilyen kreatívak és ügyesek is a programszervezésben - csak az előkészületeket és az elvállalt, egyébként nem kevés ilyenkor rájuk háruló feladatot oldották meg; a hangulatot, nagyobb részt mégis a fesztivál látogatói, főzőcsapatai, műsorszámai és fellépői adták, melyet ezúton is, külön köszönünk!

A fesztivál sikerének kulcsa ők maguk voltak, élükön a látogatókkal. A fenti sorok alapján talán vád érhetne minket, miszerint minden szervező dicséri saját rendezvényét, és túlzóan mutatja be az adott nap sikerét, ezért had zárjam soraimat egy "független" résztvevő nap végi beszámolójával:"Nagyon jó volt! Mikor lesz ez legközelebb, mert ugye legközelebb is eljöhetek Tamásiba?!". A gyerekprogram- szakértő kérdésére a válaszom csak ennyi volt:"Igen, jövőre, amikor öt éves leszel!" 

(az interjúalany e beszámoló írójának ekkor még négy éves, fáradhatatlan unokaöccse)

Fotók: Göbölös Péter, Antli István, Szöveg: Kovács Tamás - GYULAJ Zrt.

2014. május 24. - Tamási – Miklósvári parkerdő, Szent
Hubertus-mise

Főtisztelendő Helynök Úr!

Polgármester Úr!

A Gyulaj
Zrt. nagyrabecsült Vezérigazgatója és Munkatársai!

Krisztusban kedves Testvérek!

Ismét elmúlt egy év, újra itt vagyunk Tamásiban, a természetnek
ebben a templomában, a VIII. Trófea Vadgasztronómiai Fesztiválon: családok,
barátok, sok-sok jószándékú, a természetért tenni akaró ember találkozik egymással,
és tapasztalja meg az összetartozást, a közösséget, végsősoron Isten
jelenlétét, aki maga a Közösség. Hálás vagyok Gőbölös Péter úrnak, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójának, hogy itt
lehetek.

Az idei fesztivál az „Együtt az erdőben, együnk az erdőben!” mottót kapta. Kiváló
alkalom ez arra, hogy a vadhúsról és persze a halról is szóljunk, hiszen ezek
hazánk páratlanul értékes, megújuló természeti erőforrásai; és amellett, hogy rendkívül
egészséges, és kiváló tápértékű élelmiszerek, még gasztronómiai kulturánk
elengedhetetlen részei is. Ha ezt a számok tükrében kellene megfogalmazni,
akkor az úgy festene, hogy a vadászati ágazat árbevétele a 2012-2013-as
esztendőben meghaladta a 20 milliárd forintot, ezen belül a vadhúsból származó
bevétel 5,3 milliárd forintot tett ki. Én személy szerint kifejezetten örülök
annak, hogy a vadhús is bekerült a magyar közétkeztetésbe. Nekünk, akik egy
vadgasztronómiai fesztivál résztvevői vagyunk ez „nem hír”, de bizony időben el
kell kezdeni a gyerekekkel, a fiatalokkal is megismertetni ezt az ízvilágot.
Nem vagyok egyedül vele, amikor azt mondom, hogy ezzel is jó úton haladunk és a
Gyulaj Zrt. ismét aktuális, támogatásra érdemes célt tűzött a zászlajára,
amikor ezt a fesztivált meghirdette.

Kedves Testvérek! Mi, vadászok, horgászok,
természet-kedvelő emberek azért vagyunk itt számosan, mert egyetértőleg
valljuk, hogy minden élőlény és élettelen jelenség, az egész világegyetem ajándék,
melyet mindenkinek elengedhetetlenül tiszteletben kell tartania, és szeretnénk
erre a meggyőződésre a fiataljainkat is eljuttatni. Ehhez azonban hozzátartozik
az is, hogy időről-időre sebeket gyógyítsunk, kérem engedjék meg, hogy –
lehetőségeimhez mérten – papként most én is ezt tegyem. Országos hír volt a
napokban, hogy „egy Salgótarján közeli erdőben május 9-én fokozottan védett, és ezért nem
vadászható, jelentős természeti értéket képviselő medvét sebzett meg egy
sportvadász, majd másnap társaságának néhány tagjával – közöttük a
vadásztársaság több vezetőjével – hajtóvadászatot rendeztek a sebzett állatra.
A medvét elejtették, de cselekményüket megkísérelték eltitkolni. Elszállították
a vadászházként használt ingatlanhoz, ahol megnyúzták, a bőrt és a koponyát
preparálásra előkészítették.” (vö.
Az Országos Magyar Vadászkamra és az Országos Magyar Vadászati Védegylet közös
nyilatkozata) Emiatt
az országos vadászati érdekképviseletek közös állásfoglalásban fogalmazták meg,
hogy a magyar vadásztársadalom nevében minden tekintetben elhatárolódnak a súlyos bűncselekményt elkövető
vadászok magatartásától és mélységesen elítélik felháborító cselekedetüket.

Nehéz mit mondani... Békés Sándor vadászíró az Áldás
és átok c. vadászati etikáról szóló könyvecskéjében az igaz vadászról, mint
fogalomról azt írja, hogy „két külön minőséget egyesít. A Magyar szókincstár szerint az igaz
melléknév jelentése egyebek mellett valódi, hiteles, romlatlan, eredeti,
született, vérbeli.  És ehhez bizton
hozzátehetjük, hogy mindenekelőtt becsületes
ember. Azaz megbízható, tisztességes, erkölcsös, erényes, derék, jóravaló,
jellemes, gerinces, tisztakezű. De ki a
vadász? Aki vadászik? Akinek puskája van? Aki tagja valamely
vadásztársaságnak, vadászati szervezetnek? A válasz egyértelmű: ennél több
kell.” Eddig az idézet. Hát itt is több kellett volna. Sajnáljuk és pironkodunk
amiatt, ami történt, de csendesen megjegyezzük azt is, hogy emellett a tényleg
lesújtó hír mellett számtalan igaz vadászról is be tudunk számolni. Jóravaló és
becsületes vadászemberekről, akik természetszeretők, feddhetetlenek, a vadászat
írott törvényeit és íratlan szabályait maradéktalanul betartják (vö. Eördögh
Tibor, Vadászok nyelvén c. munkája)

Krisztusban
kedves Testvérek! Nagyrabecsült erdész-vadász Kollégák és minden
természetszerető! Ezen a hubertus-misén is hálát adunk, hogy van alkalmunk
egymást a szépre, a jóra, az igazra tanítani, motiválni, és hogy tudunk
egymással őszintén, a hibákról, a problémákról is kendőzetlenül beszélni. „A jó
kommunikáció segít, hogy közelebb legyünk egymáshoz, jobban megismerjük egymást
és jobban összetartsunk. A bennünket elválasztó falakat csak úgy lehet
ledönteni, ha készek vagyunk meghallgatni egymást és tanulni egymástól. A
különbözőségeket alakítanunk kell a párbeszéd formáival, amelyek lehetővé
teszik, hogy növekedjünk a másik megértésében és tiszteletében. A találkozás
kultúrája nemcsak az adás készségét kívánja meg, hanem azt is, hogy tudjunk
elfogadni másoktól.” (vö. Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 48. világnapjára)
Adja Isten, hogy ebben az ajándékban mindannyiunknak része legyen. Amen.

        Dr. Mészáros István s.k.

       titeli c. prépost

         az OMVK Etikai Bizottságának tagja

         az
OMVK Bács-kiskun Megyei Szervezete Etikai Bizottságának elnöke