Négy éve történt, hogy méltó helyére került a százéves tábla
selmecbányai Bányászati Múzeumban.Az emléktábla Gőbölös Péter kezdeményezésére került
a helyére.
A szlovák-magyar megbékélésért Tamásiból is lehet tenni.
Pontosabban: a Tamásiban élő Gőbölös Péter – akinek a kezdeményezésére
Selmecbányán egy emléktáblát helyeztek el.
Az emléktábla nem mai keletű. A történet felvázolásához egészen Mária Teréziáig
vissza kell menni, aki 1763-ban megalapította Selmecbányán a bányászati
akadémiát, ahol erdészeti fakultás is működött.
Az 1800-as évek végén különvált az erdész- és a bányászképzés, külön épületben
oktatták a diákokat, és a szóban forgó márvány emléktábla a bányászati palota
avatására készült.
A trianoni határváltozások következtében Selmecbánya a mai Szlovákia területére
került. Az erdészeti akadémia ekkor Sopronba költözött.
Gőbölös Péter, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatója a soproni
egyetemen végzett erdőmérnök. Ápolja a diákhagyományokat, egészen a selmeci
gyökerekig visszamenőleg.
Egy selmecbányai látogatásakor vette észre a hajdan szebb napokat is látott
emléktáblát az ottani vár egyik helyiségében, a falnak támasztva. Ez májusban
történt, s most, októberben méltó helyre, a selmecbányai Bányászati Múzeumba
került a tábla. A szervezésben nagy szerepe volt a soproni Erdészeti Múzeum
igazgatójának, dr. Varga Tamásnak is.
Meghitt ünnepséget rendeztek Selmecbányán ez alkalomból. Magyar részről részt
vett az eseményen dr. Fónagy János államtitkár, szlovák részről pedig Ladislav
Topolsky a Besztercebánya Megyei Önkormányzat alelnöke.

