2014. május 16-án Tengelicen, a Gyulaj Zrt. jóvoltából került sor a Benyovszky-kápolna és parkerdő ünnepélyes átadására.
A Gyulaj Zrt. különös figyelmet fordít a területein emberkéz alkotta építmények és épületek fokozatos felújítására. Nem hagyja elveszni a vidéki múltat, azért, hogy a valaha virágzó terület múltja egyben a jövője is lehessen a tájnak.
Ennek szellemében döntött a hányatott sorsú Benyovszky családi kápolna renovációja mellett. A 2013. év végén elkezdődött felújítási munkálatok az erős megrongálódás és a kifejezetten rossz állapot miatt egészen 2014. késő tavaszáig elhúzódtak.A munkálatoknak köszönhetően a kápolna teljes tetőszerkezete megújult, a téglakerítés és a repedező téglafalak kijavításra, valamint újjáépítésre kerültek.
A kovácsoltvas kerítés és ablakrácsok, és a bádoglemez tető teljes egészében pótolva lett. A végtisztességnek, valamint a földi és égi törvényeknek eleget téve a kápolnában nyugvó gróf és gyermekei földi maradványai újbóli temetési szertartáson lettek végső nyugalomba helyezve, megadva a tiszteletet Tolna megye egykori egyik legnagyobb gazdálkodójának és földbirtokosának. Így a pontosan 100 éve épített kápolna 2014. tavaszára a gróf eredeti szándékának megfelelően, újból teljes méltóságában állít emléket a gróf Benyovszky képviselőinek, örök nyugalmat adva az ág utolsó leszármazottainak.
Az átadó ünnepséget Gőbölös Péter vezérigazgató nyitotta meg, üdvözölve a rendezvény résztvevőit, majd Dr. Jung László a MFB Zrt. Agrár és Turisztikai Befektetési Főigazgatóságának ügyvezető igazgatója, és Nyíri János a MFB Zrt. kommunikációs igazgatója mondott beszédet.
A kápolna megáldásának és átadásának ünnepélyes pillanatait, az ódon épület megmentésének folyamatát Gőbölös Péter vezérigazgató ünnepi köszöntőjével szeretnénk érzékeltetni:
Ha nem az Úr építi a házat, építői hiába dolgoznak rajta. Ha nem az Úr őrzi a várost, őre hasztalan virraszt felette.”
(127. Zsoltár)
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Munkatársaim!
Itt a tengelici parkerdőben, a körülöttünk lévő kalábriai fenyők között állva azt érzem, hogy az embertől elvárható építő munka eredményesen alakult, nem egyedül építettünk. A múlt homályába vesző, a pusztulás és a megsemmisülésre váró épített és teremtett értékeket tudunk a mai nappal sok-sok ember örömére bemutathatóvá tenni. Mint, a 22 állami erdészeti részvénytársaság mindegyike a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. is a napi gazdálkodói munkája mellett kiemelten fontosnak tartja, hogy a területén található kultikus, történelmi emlékhelyeket megőrizze és továbbadja a következő generációk számára.
A Kárpát-medencében az Erdészek évszázadok óta átgondolt gazdálkodással, tájszeretettel óvják és tartják fenn a rájuk bízott Erdőt, ez a mély hazaszeretetükről is bizonyítékként szolgál. A magyar erdőkben folyó erdészeti munkák, az édesvíz készletek, a termőtalaj, klíma, a teremtett természeti értékek védelmét és fenntartását is jelentik, emellett jelentős lakosságmegtartó szereppel bírnak.
A körülöttünk lévő kastélypark a benne álló emlékkápolna a pusztulásnak, tolvajoknak és vandáloknak a terepévé vált. A Benyovszky család sírrablók által meggyalázott emlékét, a kápolna átadásának 100. évfordulóján egyházi újratemetéssel az utódokhoz méltóan emberileg is rendeztük, gróf Benyovszky Rezső és Benyovszky Emánuel nyugodjanak békében. Úgy gondoltuk, hogy az elfeledett, lepusztult parkot visszaállítjuk a hajdani alkotók eredeti szándéka szerint, természetesen megmentve benne a természeti és az épített értékeket.
Ehhez a szándékunkhoz a lelkesedésünk és a saját erőforrásaink nem voltak elegendőek, ezért kértük és megkaptuk a felettünk tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Fejlesztési Bank támogató segítségét, melyet ezúton is köszönök, minden itt kiránduló ember nevében. Nagyrabecsüléssel köszönöm a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vezérigazgatójának és munkatársainak a segítségét, akik a vas megyei erdőkből származó pénzügyi forrásaikból számunkra pénzeszközt adtak át, így segítették a tolna megyei közjóléti munkánkat. Szép példája ez az erdészek szoros együttműködésének és összefogott ország-építő munkájának.
Ahogy azt mondani szokták: „bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta”, de ezt a Gyulaj Zrt. csapata nem így tette.
Köszönöm a munkában minden résztvevő Kollégámnak a fáradozását, kiemelve a Pincehelyi erdészeti egységünket.
Nem utolsó sorban köszönöm a kivitelezést végző megyei és térségi vállalkozások vezetőinek és munkavállalóinak a fáradozását egyaránt.
A munka első ütemén vagyunk túl, a további fejlesztési terveink elkészültek és reméljük, hogy a Darányi Ignác terv keretében, vagy másképp, de megvalósítjuk azokat itt Felsőtengelicen. Erdei tematikus tanösvényeket és egy szép kilátót szeretnénk építeni a közelben. Annak örülnénk, ha a tengelici parkerdő Paks város lakosságának is kellemes kiránduló helyévé válhatna.
Kérem továbbra is a megyei és térségi vezetők, hivatalok támogatását, hogy az építő és megőrző munkánkat az eddigiekhez hasonlóan továbbra is segítsék.
Kiegészítő információként elmondom, hogy a Zrt. más területein három erdei játszóteret építünk meg az idén nyár végéig: – egyet a Tamási város melletti Parkerdőnkben, – egyet a Lengyel község közelében lévő Erdei Iskolánk mellett, – egyet pedig Kisszékely közelében, átadva azokat a gyermekeknek, akik a Hazánk jövőjét jelentik!
Köszönöm, hogy meghallgattak!"
Filmünket 2014. május 25-én, vasárnap 11 órakor láthatják Nézőink a HAZAI VADÁSZ TV Magazinban, az ECHO TV csatornán!
dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének levelét Nyiri János, az MFB (Magyar Fejlesztési Bank) szóvívője olvasta fel:
Tisztelt
Képviselő úr! Tisztelt Püspök Atya! Tisztelt Vezérigazgató úr! Tisztelt
Igazgató Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európa
kulturális öröksége a kereszténység. Nem a marxizmus és a belőle kin
övő
életellenes diktatúrák, a nemzetközi és a nemzeti szocializmus gyűlölködő
ideológiája. Nem az önzés, a magány és a közöny. Európa öröksége a hit, hogy
Isten előtt egyforma a király és a jobbágy, a polgár és a nemes úr. A hit, hogy
a végelszámolásnál az számít majd, hogy mennyire tudtunk szeretni, hogy mit tettünk meg egymásért, mit tudtunk hozzátenni egymás életéhez. A hit, hogy a
világot végül mégis a jóság és az igazság, az értelem és a szeretet kormányozza
– és minden kudarcunk, bukásunk és leveretésünk, hibánk és bűnünk ellenére a
dolgok a helyükre tudnak kerülni.
Ez
a gondolat építette az európai katedrálisokat éppen úgy, mint ezt az erdő
mélyén eldugott kápolnát, amelyben egy sokat szenvedett család találta meg
végső nyugalmat.
Tisztelt
Hölgyeim és Uraim!
A
Benyovszky család beírta magát a magyar történelembe. Az Árpádok óta sok száz
esztendőn át szolgálták a koronát és a nemzetet háborúban és békében. Gróf
Benyovszky Rudolf – vagy ahogy akkoriban magyarul hívták a Rudolfokat a
trónörököstől a váltóőrig – Rezső országgyűlési 
képviselőként és birtokosként
is méltó volt erre az örökségre. Miután a legjobb iskolákat kijárva felkészült
hivatására nagyon gyakorlatiasan, jó gazdaként végezte nagybirtokosi teendőit
és politikusként legjobb meggyőződése szerint képviselte Tolna megyét az
Országgyűlésben.
A
függetlenségi, más nevén a 48-as pártnak volt a tagja, s miközben Tolna megye
első négy legtöbb adót fizető polgáraként szerepelt a listán, progresszív
adózásért és a választójog kiterjesztéséért küzdött. Jól ismerte az ország és
Tolna megye hétköznapi életét, s ehhez igazította a maga programját is. Amikor
1904-ben egy időközi választáson először sorompóba szállt a jelölésért, ezt mondta:
„
Mindenkor
szemem előtt lebeg ama elvitázhatatlan tény, hogy földmívelő állam vagyunk s
így a törvényhozás minden egyes tagjának szent kötelessége, a kisbirtokosok, a
földművesek érdekeit szívükön hordozva azok megélhetését biztosítani, anyagi
gyarapodását előremozdítani.”
Tisztelt
Megemlékezők!
Most,
amikor újra döntünk arról, hogy kik képviseljék az országot Európában, érdemes
felidéznünk Benyovszky egy másik gondolatát is:
„Én
a Függetlenségi eszmék híve vagyok. Teljesen meg vagyok győződve, hogy
szeretett hazánk csak akkor lehet boldog, ha politikailag és anyagilag teljesen
független.”
Igen,
tisztelt Hölgyeim és Uraim, csak az az ember, csak az a család, csak az az
ország lehet boldog 
és független, ami képes megállni a lábán. Csak az tud
megállni a lábán, aki saját emberségéből keresi a kenyerét. Ez természetesen
már akkor sem azt jelentette, hogy nincsenek külgazdasági kapcsolataink, hogy
nem dolgozunk össze másokkal a kölcsönös előnyök, a kölcsönös tisztelet
jegyében.
A
függetlenség gondolata azt jelentette akkor és azt jelenti most is, hogy a
minket érintő kérdésekben nekünk magunknak kell döntenünk. A legfontosabb jog,
hogy mi magunk dönthessünk. Csak akkor dönthetünk, ha van erőnk és bátorságunk,
van tehetségünk és józan ítéletünk a saját utunk bejárására. Ennél egyszerűen
nem adhatjuk alább.
Tisztelt
Ünneplő Közösség!
Azt
mondja a szentírási bölcsesség, hogy „ott van a szíved, ahol őrzöd kincsedet”.
Gróf Benyovszky Rezső legnagyobb kincse családja volt: 5 gyermeke, akik közül egy
sem érte meg a felnőttkort. Fia, Emmánuel nyughelyéül építette ezt a kápolnát.
Amikor eltemették ide, már nem maradt semmi abból az ő kezében, amit ősei
gyűjtöttek sok nemzedéken keresztül, s amihez ő is hozzátette egy élet
munkájával 
a magáét. Vagyonát államosították, s nem sokkal később nyughelyét
többször is feltörték kincseit keresve. Mégis ez a kápolna és az őt körülvevő
park őrzi kincseit, amit örökségül hagyott ránk. Őrzi elvégzett munkájának és
családja iránt érzett szeretetének emlékét.
Köszönjük
a gyulaji erdészetnek, hogy a Benyovszky birtok örököseiként gondozzák ezt a
helyet: megújították a parkot és benne a kápolnát. Tettük azt is üzeni, hogy –
miként az országban, úgy Felsőtengelicen – is - véget ért a létező szocializmus
és a posztkommunista állam összeomlásának időszaka: ez a közösség a nem hagyja
veszni azt, ami az ő öröksége. Sem a falakat, sem azt a kincset, amit ezek a
falak jelentenek. Ellenkezőleg: vállalja azt az elkötelezett munkát, ami annak
felfedezéséhez és megtanulásához, megőrzéséhez és továbbadásához kell.
Az
erdőművelés hármas célja évszázadok óta állandó vasszabály: a gazdálkodás, az
erdő megóvása 
– amit ma úgy mondunk: természetvédelem – és a közjólét
szolgálata. Ha valaki jó munkát akar végezni az erdőben, nem kerülheti meg. Nem
véletlen, hogy az erdőtörvény preambulumában is rögzítette a jogalkotó.
Erdészek nemzedékei szolgálják végig életüket azzal a tudattal, hogy az erdőt
unokáiktól kapták kölcsön, és ami haszonvétel van belőle, az a nagyszüleik,
szüleik munkájának az eredménye. Az, hogy az unokáink milyen erdővel
találkoznak majd, a mi nemzedékünkön, a mi korunk erdészein múlik. Köszönjük,
hogy helyt állnak ebben a nagyszerű küldetésben.
A
22 állami erdőgazdaság az elmúlt évek gazdasági válságában, nehéz természeti
körülmények között is fegyelmezett, takarékos gazdálkodással – ahogy a
kincstári szóhasználat mondja – „eredményesen”, azaz nyereségesen működött. Az
eredményességhez azonban hozzátartozik, hogy a pénzügyi haszon megtermelése
közben nem felejtkeztek el sem az erdő gondozásáról, sem a közjóról.
A
2013/14-es fűtési szezonban 102 ezer m3 tűzifát adtak át – ismét a kincstári
kifejezéssel élve – szociális célú felhasználásra, a legnehezebb sorban élő
honfitársainknak. Az állami erdőgazdaságok a magyar emberek közösségét
szolgálják azzal is, hogy gazdasági nyereségüket közjóléti fejlesztésekre
fordítják. Saját erejüket, a tulajdonosi joggyakorló Magyar Fejlesztési Banktól
kapott pénzeszközöket és elnyert pályázati forrásokat, összesen 4 milliárd
forintot fordítottak 140 nagyobb és számtalan kisebb közjóléti beruházásra az
elmúlt három évben. Erőfeszítéseiknek köszönhetően az emberek figyelme ismét az
erdő felé fordult: egyre többen fedezik föl maguknak azt a csodálatos
természetet, amely körülvesz minket.
Tisztelt
Hölgyeim és Uraim!
Az
Országgyűlés elnökeként szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik dolgoztak
ezen a nagyszerű ügyön, a Benyovszky kápolna megújításán: akik kitalálták,
pénzt szereztek rá, megtervezték, megszervezték, és két kezük munkáját
építették a falakba.
Ez
a hely a Benyovszky család történetéről beszél: arra emlékeztet bennünket, hogy
a nemesség nem származás, sokkal inkább emberség kérdése. A család és a
gyermekek fontosságáról is beszél – és nekünk is felteszi a kérdéseket. Vajon
eljöhet-e a mi korunkban egy o
lyan reneszánsz, amikor legalább a vágyott
gyermekek megszülethetnek? Eljöhet-e az idő, amikor kiürülhetnek az árvaházak –
és mindenki családban nőhet fel?
Azt
remélem, hogy mindenki - amikor itt az erdő közepén álló templomban találkozik
a történetével - megpróbálja megtalálni gróf Benyovszky Rezső igazi
kincsét. Persze nem azt a sosemvolt kincset, amiért ostoba és kérges lelkű
illetők szétdúlták ezt a helyet. Sokkal inkább örökségünket: annak az érzését
és biztos tudatát, hogy összetartozunk. Összetartozunk sorsunkban, mi emberek,
akik ezen a tájon és ebben az országban élünk. Összetartozunk mi, magyarok itt
és szerte a nagyvilágban. Összetartozunk az előttünk járó és az utánunk
következő nemzedékekkel. Összetartozunk – és ez nem csak örökséget ad nekünk,
amikre büszkék lehetünk, de munkát és feladatot, küldetést és felelősséget is.
Azt
kívánom mindannyiunknak, hogy fedezzük fel és váltsuk életre azt a kincset!
