Tolnai erdészek a Gerecsén
Az Országos Erdészeti Egyesület Tamási helyi csoportja a Gyulaj
Erdészeti és Vadászati Zrt. szervezésében szakmai kiránduláson vehetett részt
Süttőn, 2014. július 23-24-én, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. meghívására. A
Tolnai-hegyhát lösz borította tája után a Gerecse sziklakibúvásos erdei
érdekes, felüdülést nyújtó látvánnyal fogadtak minket. A két napos erdészeti és
kultúrtörténeti program számos lehetőséget nyújtott a Gerecse megismerésére,
melyre szívesen vállalkoztunk. A házigazda szerepét a Süttői erdészet vállalta,
mely vendégszeretetben és kiváló program szervezésben lelkiismeretesen kitett
magáért, így a két nap alatt kitűnően érezhette magát a csapat. Keresztes
György vezérigazgató helyettes, Szimicsek László igazgató és Pekár Attila
vadgazdálkodási műszaki vezető fogadott minket szívélyesen és kísértek végig
bennünket programról programra. Elsőként a helyi, sziklás terepen egy túrán
vettünk részt a Gerecse erdeiben. A Gerecse geológiáját a már Árpád korban is
használt Tardosi kőfejtőben vizsgálhattuk meg. Mátyás király budai
építkezéséhez használt tardosi vörösmárvány kitermeléséről a bányaigazgató tájékoztatott
részletesen és még a kézi kőfejtés idejéből származó magyar, szlovák, német és
olasz szavakat is tartalmazó, ritmusos bányász munkadallal (kommendóval) is
kedveskedett a társaságnak. Mivel kalapácsokat és ékeket nem kaptunk a dalhoz,
így a gépi kőfejtést tekintettük meg közelebbről. Utunkat a Gerecse Kis-Kerecse
csúcs közelébe lévő, csak erdei kövesutakon megközelíthető Serédi kastélyhoz
vezetett, melyet 1935-ben Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi
érsek építetett. A gyönyörű környezetben található elragadó épület jelenleg is
egyházi üdülőként szolgál, melyet az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences
Gimnázium és Kollégium működtet. A kastély mellett bentlakásos erdei iskola is
található, melyben környezeti nevelés folyik. A délutánt a neszmélyi borvidék
megismerésével zártuk, ahol az ökológiai szőlőtermesztésről is kaptuk kimerítő
tájékoztatást. Másnap délelőtt a Süttői erdészet erdőgazdálkodásába
tekinthettünk be, mely a speciális honvédelmi rendeltetés és a természetvédelmi
érdekek miatt érdekes egyveleget mutat. Korlátozással nem érintett terület
mindössze az erdészet pár hektáros, fiatal erdőtelepítése, így lassan kezdtük
megérteni a Gerecse erdőgazdálkodásának nehézségeit. A szomódi lőtéren az épp
aktuális éleslövészet közepette, de természetesen maximális biztonságban
élvezhettük az erdőgazdálkodás bemutatását. Az erdészet faanyagtermelésének
tűzifa hányada a termőhelyi és honvédelmi okok miatt közel 90%, melynek
értékesítésében még a Duna is gátat szab. A tolnai erdőkhöz igen hasonló fafaj
összetételű erdőket a korlátozások miatt szinte kizárólag természetes
felújítóvágásokkal véghasználják, azonban a ritka termések miatt kénytelenek
alátelepítéseket is alkalmazni. A Süttői erdészettől a Pusztamaróti Történelmi
Emlékhelyen vettünk búcsút, ahol a mohácsi csatavesztés után a magyar csapatok
visszavonultak és a török sereg megsemmisítő csapást mért a szekértáborban
védekező magyarokra, 20-25.000 áldozatot maguk után hagyva.
Gerecsétől hazafelé menet a Vértesi Erdő Zrt. Agostyáni Arborétumában
vettünk búcsút, ahol szívélyes fogadtatásban és érdekfeszítő idegenvezetésben
lett részünk. Köszönjük a szervezésben résztvevő helyi erdőgazdasági
kollegáknak, erdészeknek, vadászoknak, hogy gondoskodtak a tolnai erdészek
szakmai látókörének szélesítésén, így szakmai tapasztalatokkal gazdagabban és
az erdész barátságban megújult erővel érkezhettünk vissza a Tolnai-hegyhátra.
Gál László
