A mai felvételen látható, hogy a rekkenő hőségben és szárazságban szívből jövően végezzük a vad itatását, mely munkánkkal a vadfajok mellett egyúttal számos védett- és fokozottan védett madár, hüllő, kétéltű és rovar életfeltételeit is fenntartják, a kis itató gödrök, tavacskák oázisszerű életterekként működnek a természetben.
Érdekes a sikló partról a vízbe csúszása és úszása a felvételen!
Az erdők völgyeiben a lehullott csapadék és a szivárgó vizek visszatartásnak – a Gyulaj Zrt. területén folyó régészeti kutatásokból tudjuk, hogy – már 800 éve bizonyosan és igazolhatóan nagy hagyományai voltak.
Az erdőkben a kis pici tavacskák (tókák) nagyobb számú létesítése kiemelt célja a Gyulaj Zrt.-nek, mely a táji erdőgazdálkodásban, az erdei mikroklíma, az ökológiai szempontok szerint különösen fontos.
A klímaváltozás hatásaiból adódóan egyértelmű, hogy a félsivatagi nyári aszályok, a légszárazság évenkénti csapásai mellett, az erdeinkben kulcskérdés a lehulló csapadékvíz, sőt az időnkénti viharok, felhőszakadások után keletkező felszíni vizek elfolyásának visszatartása. Kiemelt jelentősége van és lesz ebben ezeknek a kis vízgyűjtőknek, tavacskáknak, az un. tókáknak.
A tókákban a visszatartott víz számos vadon élő állatnak ad hosszabb időn át ivási, felfrissülési helyet a forró és száraz napokon, továbbá ad lehetőséget a végzetes kiszáradás túlélésére.
Poszpis Péter kerületvezető vadász (Gyulaj Zrt.)
